Gyógyító Ételek - A Tea /világ legősibb, legnépszerűbb itala/
Hogy mikor fedezte fel az ember ezt a frissítő italt, nem tudjuk pontosan.
Az első írásos emlékek 2500 évvel ezelőttről maradtak ránk Kínából. Eszerint, a nagy filozófus Konfucius is ivott már teát. A 200 évvel később született költő és filozófus, Lao-cse a Tao-te-king megírása közben százszámra hörpölgette apró csészéjéből a forró, illatos italt.
Egy kínai tanító így ajánlja a forró italt: „A tea jobb, mint a bor meg az ópium, mert bódulat nélkül ihatod.”
Japánban már jóval később, az i.sz. 6. században került át Kínából a teaivás kultúrája.
Míg Kínában 2500 éve termesztik és isszák a teát, addig Indiában – ahol a Himalája lejtőin, Dardzsiling környékén terem a legjobb minőségű cserje – csupán 160, Ceylonban mindössze 140 éve, pedig a buddhista vallás szerint a teát Buddha egyik követője, Bodhidarma saját húsából és véréből teremtette.
A tea a világ legnépszerűbb itala, mind az öt kontinensen szívesen fogyasztják. A „folyékony jade habja” – ahogy egy ókori kínai költő nemzeti italukat nevezte – nem mindig volt ez forró vízzel leöntött, papírzacskóba bujtatott, porral összekevert törmelék. A teaivásnak Keleten megvolt és ma is meg van a szertartása, ezt legjobban az angolok tanulták el és tartották meg a mai napig.
Ha a teacserje friss leveleit leforráznánk, csak a keserű íz marad meg a nyelvünkön. A világ első 1200 évvel ezelőtt íródott teakönyvében a szerző, Lu-Yu nagy hangsúlyt helyez a levelek minőségére. Leírja a levelek előkészítésének, a fermentálásnak a folyamatát és kihangsúlyozza, hogy csak a legtisztább forrásvizet használjuk fel a főzéshez. Azt is írja, hogy nem híve annak, hogy a „szent nedűt” bármivel, mint pl. mézzel ,tejjel, fűszerekkel, rizzsel keverjük. Ugyanakkor leír egy olyan, gyógyhatású receptet is, amely inkább levesként fogyasztható. A leveleket felgőzölik, megszárítják, majd mozsárban összetörik. Golyókat formáznak belőle és jázminnal, narancshéjjal, gyömbérrel és fahéjjal ízesítik és sós vízben főzik meg.
Tibetben ma is sósan isszák a jakvajjal dúsított teát, ami leginkább a híg rántott leveshez hasonlít.
Mongóliában teve vagy kanca tejjel isszák naponta legalább háromszor a teát, míg Indiában: eleve tejben főzik ki, / nem forrázzák / és sok cukorral, gyömbérrel, fahéjjal ízesítik a „csájt”.
Ha már az elnevezéseknél tartunk: az angol tea /amit ők tí-nek, mi teának ejtünk/, a hasonlóan ejtett francia thé és német Tee- vel együtt a kínai thay-ból származik, míg ugyanennek a szónak a kantoni nyelvjárásban csai a kiejtése. Ezt tanulták meg a portugál gyarmatosítók és vitték át Indiába, de ugyaninnen került át Oroszországba is.
A tea híres selyem úton keresztül jutott el Európába, ám jó néhány évszázadig csak a főurak asztalára jutott a drága kincsből. Csak a 17. században kerül méltó helyére, a polgárok kancsójába. Később is nagyon híres emberek tartoztak a tearajongók táborába, mint Goethe, Balzac vagy Lincoln.
Ma már a tea nem luxuscikk, bár a minőségi szálas tea nem olcsó. A legjobb minőségű a teacserje felső néhány, zsenge levele, az úgynevezett Flowery Orange Pekoe. Minél lejjebb haladunk a növényen, annál nagyobbak és vaskosabbak a levelek.
A felhasználás módja különböző. A csupán szárított levelek zöldek maradnak, ezekből készül a finomabb és több ásványi anyagot tartalmazó, fanyarabb ízű a zöld tea. A legújabb kutatási eredmények szerint a zöld tea hatóanyagai csökkentik a koleszterinszintet és más káros trigliceridek /vérben oldott zsírok/ szintjét, és esetleg még a daganatok kialakulását is elnyomhatják. A tea említett hatóanyagait a katekinek közé sorolják, bár a katekinek megtalálhatók a vörösborban is, és a fekete tea is sok antioxidánst tartalmaz.
A fermentált levelek a feldolgozás időtartamától függően sárga, vörös és fekete teát adnak. Ezeket különböző módon ízesítik: némelyiket füstölik, a legtöbbhöz valamilyen aromát vagy valódi gyümölcshéjat, fűszert kevernek.
A tea elkészítése azonos, bármelyik fajtát választjuk is.
A tea leveleket – csészénként egy teáskanálnyit –porcelánkancsóba tesszük és leforrázzuk a megfelelő mennyiségű vízzel. Letakarjuk és 3-5 percig állni hagyjuk. Kis csészékben kínáljuk lehetőleg minden ízesítés nélkül.
A gyógyteákat mindig száraz növényből készítjük általában cukorral, a köhögés ellenieket lehetőleg mézzel fogyasztjuk. Nem szabad édesíteni az epe-, máj-, gyomor- és fogyasztóteákat!