Népies neve: kerti bors, magyar bors, pogány paprika, veres bors. Dél- és Közép-Amerikából származó növény, amit a spanyolok hoztak be Európába. Amerikában az indiánok már több évszázada termesztették. Az első feljegyzések szerint Kolumbus olyan borsot hozott magával, ami csípősebb a kaukázusinál. Az 1650-es években Európa és Ázsia melegebb éghajlatú tájain már termesztették. Hazánkban az 1700-as években kezdték Szeged környékén rendszeresen termeszteni. A csemege-paprika az egyik legjelentősebb C- vitamin forrásunk. Paprika termése bogyótermés, aminek csípős fő hatóanyaga a kapszaicin, a C- vitamin mellett illóolajat, zsírt, cukrot, pektint ásványisókat tartalmaz. Festőanyagai a karotinoidok, amik tápérték szempontjából is fontosak. A C- vitamin-tartalom az őrlési idényben még jelentős, később azonban a tárolás folyamán fokozatosan csökken. A csípősség mentes paprikából a kapszaicin hiányzik.
A városban élők számára komoly veszélyforrás a légszennyezettség: Különösen az ólomveszélyes, ami az agyban és a májban rakódik le. A lappangó ólommérgezés főleg a gyerekekre ártalmas, akik szétszórtak lesznek tőle. Kitünő ellenszere a zöldpaprika.
Az élénk piros, sárga és narancsszínű paprika értékes antioxidáns tartalmával az egyik legtökéletesebb ránctalanító táplálék. Azonkívül, hogy köztudottan tele van C-vitaminnal, remek bétakarotin forrás is. A test ennek segítségével állítja elő az A-vitamint, ami segít abban, hogy a bőr puha, és sima maradjon, és megóvja a kiszáradástól és ráncosodástól!
A magyar paprika a kiváló fűszerező tulajdonsága miatt lett világhíres!
Hazánkban 7 féle minőségben dolgozzák fel:
Különleges paprika: élénk piros, kellemesen fűszeres szagú, édes vagy alig érezhetően csípős, zamatos és a legfinomabb őrlésű.
Csípősségmentes: világospiros, csípősségmentes, kellemesen fűszeres, zamatos és nem annyira finom őrlésű, mint a különleges minőség.
Csemegepaprika: világospiros, kellemesen fűszeres, zamatos, alig érezhetően csípős és azonos őrlésű a csípősségmentessel.
Édes-nemes paprika: a csemegénél sötétebb árnyalatú, zamatos, kissé csípős, kellemes ízű és közepes őrlés finomságú.
Félédes paprika: az édes-nemesnél világosabb, tompább színű, jellemzően fűszeres, kellemesen csípős és őrlési finomsága közepes.
Rózsapaprika: piros színű, eléggé csípős, őrlése a félédessel egyforma.
Erős paprika: a világos barnáspirostól a sárgáig változó színű, erősen csípős, középfinom őrlésű.
A pirospaprika a magyar konyha leggyakrabban használt és nélkülözhetetlen fűszere. Nagyon fontos, hogy a paprikát nem szabad forró zsiradékban hosszan főzni, vagy pirítani, mert karamellizálódik és elveszti piros színét, megbarnul és keserűvé válik. A főzés tudománya éppen abban rejlik, hogyan tudjuk megőrizni a pörkölés során a paprika gusztusos piros színét és jellegzetes ízét. Kezdőknek ajánlanám: -például pörkölt esetében- a hagymán előbb pirítsuk meg a húst, a tűzről levéve keverjük az ételbe, majd minél gyorsabban öntsük fel vízzel, a rántásba is csak akkor keverjük, ha az már megpirult, és ugyanúgy a tűzről levéve keverjük bele a paprikát. A paprikából sem szabad túlzott mennyiséget használni, mert ellenkező hatást érhetünk el vele.
Miután a fűszerezésről is szóltunk, így a fűszerek között majd nem szerepel.