A RIZS: A KELET KENYERE
A rizs Ázsiában az étkezés alapja, de nem csak fontos táplálék, hanem sok országban a termékenység, az egészség, és a gazdagság kulturális szimbóluma is. Nálunk is elterjedt szokás, hogy az ifjú házaspárt rizzsel megszórják, amint kilép a templomból. Ezzel fejezik ki az anyagi jólétre és a gyermekáldásra irányuló jókívánságokat. Távol-keleten imádságba foglalják a rizs nevét. A veteményezéshez szertartások kapcsolódnak. Keleten a rizscserje termését banán levélbe csomagolva, mártásokban főzve vagy olajban sütve fogyasztják. Kínálják rizslevesként, salátában, de számtalan édes és sós desszert alapanyaga is. A japánok szákét, azaz rizsbort, az indiaiak arrakot, azaz rizspálinkát készítenek belőle.
A rizs nálunk is igen kedvelt. Ezt a pázsitfélék közé tartozó növényt hazánkban a törökök kezdték el termeszteni. Jobbára köret, előétel, egytálétel vagy leves készül belőle, emellett töltelékek, rakott ételek nélkülözhetetlen lapanyaga, mivel semleges az íze, hússal vagy zöldséggel jól kombinálható. Magyaros ízlés szerint adjuk zöldséghez, lecsóhoz, húshoz, belsőséghez, friss és aszalt gyümölcshöz. Szerb mintára rizses hús /gyuvecs/, svájci módra töltött rizsgombóc, az albánoknál paradicsomos egytálétel készül belőle, míg a walesiek sajttal sütik egybe.
A pároláskor a hántolt rizst megmossuk és lecsurgatjuk. Kevés olajat hevítünk, beleforgatjuk a rizst, és addig kevergetjük, még ki nem fehéredik. Ekkor felöntjük kétszerannyi forró vízzel. A vízbe sót és egy kis fej meghámozott , egész vöröshagymát teszünk. Ha a víz felforrt, fedő alatt lassú tűzön készre pároljuk. Mire megpuhul, teljesen felszívja a vizet. A hosszú szemű rizshez kevesebb víz kell, a barna rizst ötödével több vízzel érdemes főzni. Ha a rizst töltelékbe szánjuk, csak félig kell megpárolni, így csak másfélszeres vízzel engedjük fel.
Post a Comment