Eletmod @ LionelPort.com

Az édes szó életünk sok–sok kellemes voltára utal. Használjuk személyek, tárgyak, fogalmak jelzőjeként, például: „édes” élet, anya, testvér, otthon, haza, anyanyelv, szerelem, csók, illat, álom, emlék, víz stb. Az „édes táplálkozásunkban” a cukorhoz, vagy mézhez hasonló „jó” ízt, nyelvtanilag ragozott alakja: az édesség, igazi csemegét, nyalánkságot jelent.

A gasztronómiában is sok nyersanyag , étel, ital neve elé kerül az édes szó: ilyen például: az édesnemes paprika, tészta, tej, burgonya, kömény, gyümölcs, bor, pezsgő stb. Az édességet kedvelőket édesszájúaknak szoktuk nevezni.

Az édes íz a természetben is megtalálható a mézben, a gyümölcsökben, a termésekben, a növényi részekben. Fogyasztásunk nagy részét mégis a mesterségesen előállított cukor adja, amely hazánkban répából, több helyen nádból készül.

A méz a legősibb édesítőszer, amint olvashatjuk a méz fejezetben. Évezredeken keresztül önmagában is fontos táplálék volt. Nemcsak csemegeként, de sütemények, borok, ételek ízesítésére is használták. A mézsör és mézbor az ókori népek életében fontos szerepet játszott. A nagy birodalmakban, Egyiptomban, Mezopotámiában, a görög városállamokban jól szervezett méhészetek biztosították a méztermelést. Pár évvel ezelőtt a kutatók ásatásaik során több ezer éves, mézzel teli amforákra bukkantak, amelyekben erősen besűrűsödött a méz, de fogyasztásra alkalmas maradt. A magyarok még az őshazában ismerték meg a mézet, a belőle készült sört és bort is.

A mézgazdálkodást a nádból készült cukor szorította vissza az Újvilágban, és Európában is.
A történetírók szerint a mézeskalácsos ipar csaknem egyidős a sütés felfedezésével. A sütőmesterek a XIII. században céhekbe tömörültek. Vásárokon árulták egyre híresebbé vált mézes portékájukat. Az ipar a XVI:-XVIII. Században élte fénykorát, főként német területeken. Magyarországon a mézes háziipar vált híressé. A jellegzetes figurákat vadkörte fába faragták és ebben sütötték ki a figurás mézes kalácsot.

A mesterségesen előállított cukor hosszú története az antik világba nyúlik vissza, készítésének hagyományai Indiában gyökereznek. Nagy Sándor ázsiai hadjárata során i.e. 327-ben már kóstolhatta a nádból készült cukrot. Plínius „indiai sónak” nevezte el a nádcukrot. Egyiptomban már időszámításunk előtt 1000 évvel virágzott a cukorgyártás. A XV. Századtól a cukornádat Közép-Amerikában, Kubában, Brazíliában is kezdték termeszteni. Európában csak a keresztes hadjáratok idején, 1170 körül ismerték meg a mesterségesen előállított cukrot. A gyarmatokról szállított méregdrága árú kezdetben a fejedelmi udvarok luxuscikke volt, csak a kiváltságosok fogyaszthatták. A fényűzés jeleként cukorszobrokat, látványos figurákat, várakat, kastélyokat mintáztattak meg, amelyek gazdag díszítésekkel, aranyozással készültek a cukrászműhelyekben.
Egy német tudós / nem találom a nevét / 1747-ben fedezte fel, hogy répából is kitűnő cukor készíthető.

Előállítása hamarosan világméretűvé vált, fontos népélelmezési cikké nőtte ki magát. Sikere fél évszázad alatt túlszárnyalta a nádcukorét. Széleskörű elterjedésével a polgári lakosság is fogyasztójává lett. Egymás után nyíltak meg a cukrászdák, édességeket árusító kávéházak.
Mára a fejlett országokban és hazánkban is az édességek túlfogyasztása a jellemző az óvodás kortól az idős korig, a statisztikák szerint az egy főre jutó éves „cukor fejadag” 45-50 kg.
A cukrok: ételeinket édesítik és ételeink minőségéhez is hozzájárulnak. Minden életkorban fontos energia források, a kiegyensúlyozott táplálkozásban jelentős a szerepük.

A gyümölcsökben, a növényi termésekben, a mézben található cukrok vitaminokkal és ásványi anyagokkal fordulnak elő.

A finomított kristálycukor csak üres kalóriát szolgáltat. A cukrokat nagy élvezeti hatásuk miatt gyakran mértéktelenül fogyasztjuk, ennek következtében hizlalnak. Az elhízás előidézője lehet a cukorbetegségnek, de a fogszuvasodás kialakulásáért is a bőségesen fogyasztott cukrok a „felelősek”.

A cukor: az édes ízű szénhidrátok összefoglaló neve. A cukor csoportba soroljuk:

- Szőlőcukor: / glükóz /: a természetes cukor a szőlőben található nagyobb mennyiségben, a kereskedelemben kapható por alakú kivonata egészségesebb a kristálycukornál.
Gyümölcscukor: / fruktóz /: főleg a gyümölcsökben fordul elő. A szervezetben könnyen lebomlik, de sajnos, hizlal.

- Malátacukor: a kicsíráztatott árpából szárítás és pörkölés útján nyerik. Diétás tápszerek fő alkotórésze.

- Tejcukor: / laktóz /: a tej jellegzetes alkotója, ízesítésre nem alkalmas. Sok felnőtt és gyermek érzékeny a fogyasztására, ezt a jelenséget tejcukor allergiának nevezzük.

- Nádcukor: /szacharóz /:a trópusok jellegzetes cukor növénye, 10-20 % cukrot tartalmaz. A világ cukortermelésének 55 %-át adja.

- Répacukor: a répa levéből kristályosítással nyerik ki, bonyolult ipari eljárással. A répa cukortartalma: 13-15 %. Földünk cukorszükségletének 45 %-át fedezi. Különböző finomításban kerül a kereskedelembe, kristály-, por-, kocka-, vagy süvegcukorként. /ma alig találkozunk vele/.