A feledékenységet az orvosi szaknyelv demenciának nevezi, az enyhe figyelemzavartól a súlyos memória problémákig több fokozata ismert. Bár az emlékezet kihagyás hatvanéves kor felett nem is olyan ritka., ennek ellenére a jelenség nem tekinthető normálisnak. Háttérben ugyanis az agyi struktúrák közötti összhang megbomlása áll.
A memóriaproblémák általában idős korban jelentkeznek. Statisztikai adatok szerint a hatvan év felettieknek több, mint 10 %-a szenved kisebb-nagyobb mértékű demenciában. A demencia tulajdonképpen újkori betegségnek is tekinthető, hisz ma az átlagéletkor jócskán meghaladja a száz évvel korábbit, így egyre többen megérik azt a kort, amikor a szervezet egészéhez hasonlóan az agy is „elhasználódik”. A tünetek egyértelműek, ennek ellenére a beteg mégis csak akkor kerül orvoshoz, amikor már előrehaladt az agyi leépülés. Ennek oka többek között az, hogy az alkalmankénti feledékenység sem a betegnek sem a környezetének nem tűnik fel.
Kívül ne fordult volna elő, hogy otthon ne hagyott volna valamit, elfelejtette feladni a levelet vagy a csekket, vagy nem emlékezett arra, hogy mielőtt eljött otthonról kihúzta-e a vasalót, bezárta-e az ajtót. Az eseti feledékenység általában ártalmatlan, a túlhajszolt életmóddal összefüggő jelenség.
Más a helyzet azonban akkor, ha a társas érintkezés változásai is kísérik: befelé fordulás, kommunikációs problémák, a koncentrációs képesség csökkenése. Ezek a jelenségek arra utalnak, hogy a beteg memóriagondokkal küzd. A betegség előrehaladásával együtt csökken az ítélőképesség és a tájékozódási készség, ezért a beteg gyakran téved el. A végső stádiumban megszakad a kapcsolat a környezettel, közben a súlyos memóriazavarral küzdő személy fizikai állapota is romlik, végül állandó felügyeletre és ápolásra szorul. Az első gyanús jelek észlelésekor mielőbb orvoshoz kell fordulni, hogy a megfelelő vizsgálatokkal felállítsák a diagnózist. A memória leépülése hosszú, évekig tartó folyamat. Bár gyógyszeres terápiával a folyamat lassítható, visszafordítani nem lehet. A memóriazavarok oka legtöbbször a sokunk által rettegett Alzheimer-kór.
Apró emlékezet kiesések fiatalkorban is megesnek, ezek többnyire a stresszel, a bennünket körülvevő információáradattal hozhatók összefüggésbe. Az úgynevezett rövid távú memória befogadóképessége ugyanis korlátozott, egy időben legfeljebb 7 különböző információt képes befogadni, csoportosítva ennél valamivel többet. Ezeknek az információknak azonban jelentős része elhalványodik, és nem hagy nyomot a memóriában. Ezzel szemben a hosszú távú memóriában a bevésés révén az emlékek elraktározódnak.
Fiatalkorban a neurotikus eredetű emlékezet-kihagyásoktól eltekintve az agy sérülésekor következhetnek be memóriazavarok. A nem szervi eredetű memóriaproblémák orvosolhatók.
Az agy „karbantartása” fontos a szellemi- frissesség megőrzéséhez. Az olvasás, a szellemi játékok, a tanulás, a rejtvényfejtés jelenthetik az edzést, és ezenkívül minden olyan tevékenység, ami gondolkodásra késztet.
Post a Comment