Az idegrendszer működésének lényege az ingerek felvétele, azok feldolgozása és a visszahatás. Ezért az idegrendszer a külvilághoz való alkalmazkodás és a szervezet belső környezete állandóságának legfontosabb szerve.
Az idegműködés végső alapja a reflex. A reflexműködés a reflexíven megy végbe. Ennek részei: a felvevő érző végkészülék, a központ felé vezető rost, a központi /közbeiktatott neuronok/, a központból a környékre vezető rost és a végfácska.
A magasabb rendű állatokban az idegrendszer egyre fejlettebb, legfejlettebb az emberben. Ezzel együtt jár hogy a reflex működések is egyre bonyolultabbak, finomabbak, ami lehetővé teszi, hogy fejlettebb élőlények a környezethez egyre tökéletesebben alkalmazkodjanak. Az élőlények közül a legfejlettebb, legbonyolultabb szerkezetű idegrendszerrel rendelkező ember tud a legjobban alkalmazkodni a környezethez.
A hatalmasan kifejlődött emberi agyvelő székhelye a szellemi működésnek: a tudatos érzéseknek, mozgásoknak, az akaratnak, a gondolkodásnak, szóval az értelmi működésnek. „Ennek köszönheti az ember uralkodó helyét a természetben és azt, hogy benne a természet szinte öntudatra ébred.” /Lenhossék, (de nem biztos)./
Post a Comment