Gyógyító Ételek - A Méz /A méz története/
A méz: a virágok nektárjából a méhek által gyűjtött és érlelt csodálatos anyag. Már az ősember felfedezte a méheknek a fák odvába hordott tápláló-gyógyító édességét.
A legrégibb írásos emlékekben és a görög legendákban is lehet találni utalásokat.
Asszíriában a méhek és a méziránti csodálat kifejezéseként egyik legnépszerűbb istennőjüket Mylittának, vagyis méhecskének nevezték.
Az indiai szentkönyvek, a védák „madhu” néven emlékeznek meg a mézről, és Laksmi- a Szerencse és a Gazdagság Istenasszonya- és egyúttal a méhek védnöke is. Azt tartották, hogy a túlvilági életet a méhek döngicsélése is megszépíti. Ezekről és a méz több ezer éves karrierjéről bővebben olvashatunk Rudnay János és Beliczay László remek mézkönyvében.
Már a perzsiai Zoroaszter hívei is gyűjtögették a vadméhek mézét, amivel a menyasszonyt felkereső vőlegényt csábították.
A méhészkedés először valószínűleg Mezopotámiában honosodott meg. A lisztből szezámmagból tejjel készített tésztát mézzel édesítették és ez volt a leggyakoribb áldozati eledel Marduk isten számára.
Trója feltárásakor méhészeti eszközökre is bukkantak.
Az ősi Izraelben a méz a bőség jelképe volt, és ma is a vallási szertartásokkal kapcsolatos étkezéseikben szerepel.
Az egyiptomiak – a piramisokban talált edények, vagy a tébai sírkövet díszítő méhkas is bizonyítja - már nem csak édességnek használták. Megerjesztették, vízzel hígították, és fűszerekkel ízesített mézsert ittak a lakomákon. Az egyiptomi orvosok 300 betegség gyógyítására használták a mézet.
Hippokrátész is alkalmazta például vérzés csillapítására, és mézes borral itatta a gyengélkedőket!
A római háztartásokban midennapos volt a méz használata. Görög méhészrabszolgákat alkalmaztak a méhekkel való gazdálkodásban., de Görögországból is érkezett méz Rómába. Apicius szakácskönyvében nagyon sok mézes recept szerepel. Messzeföldön híres volt a kakukkfű virágból készült görög hymettosméz, amiről Homérosz sem feledkezett meg!
A római Via Sacrán volt a méhészek saját piaca, ahol mézet és mézeskalácsot árusítottak. A rómaiak hittek benne, hogy a szerelmi hatást fokozhatják a mézzel, de ezzel a drága nektárral próbálták megszelídíteni az alvilág haragvó istenit is.
A méhészet tudományát a rómaiak terjesztették el Pannóniában és kontinensünk más részein is. Ázsiában az Indus völgyéből indult hódító útjára. Dél-Amerika több indián törzse tart méheket, sőt fullánktalan méheket is tenyésztenek. De az igazán hasznos, mézet termelő mézelő méh , az egyetlen a 15.000 méhfajta közül: a házi méh.
A szorgalmas méh a virágnektárt a harmatcseppekkel együtt mézgyomrában a kaptárba szállítja, és a lép sejtjeibe üríti, ahol gyors szárnycsapkodással elpárologtatja a nedvességet. A nektár cseppecskék felszívása és átrakása közben értékes anyagokkal gazdagodik a méh gyomornedvéből, garatmirigyéből. A sejtekben összegyűlt mézet a méhek viaszfedéllel lezárják: télre elraktározzák. Ezeket pergeti ki a méhész és később cukros vízzel pótolja élelmüket.
Post a Comment