Gyógyító Fák és Cserjék - A Csipkebogyó / rosa canina l. /
Népies neve: vadrózsa, tüskefa.
A nálunk legjobban elterjed vadrózsafajta és a rokon fajtái cserjés domboldalakon, erdőszéleken, erdővágásokban terem.
A csipkebogyó álbogyótermés, ami tojás, körte ovális vagy gömb alakú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd később meggypiros színű, jellemző savanykás ízű. Május végén és júniusban virágzik.
A bogyók gyűjtésénél ügyeljünk arra, hogy csak a teljesen érett, szép piros színű, de még kemény állapotú kerüljön leszedésre, mert ilyenkor a legnagyobb a C- vitamin tartalma. A dércsípte bogyók általában puhák, viszont a lekvárfőzésre a legalkalmasabb. Vagy egészben szárítsuk meg, vagy pedig vágjuk ketté, a magját szedjük ki és a külső húsos részt szárítsuk meg,és a külső húsos részt szárítsuk meg.
Jó lenne, ha a háztartásokból nem hiányozna a szárított csipkebogyó és a lekvár sem.
A csipkebogyónak magas a C- vitamin tartalma, ezenkívül cukrot, pektint, gyümölcssavakat, ásványisókat és egyéb hasznos anyagokat is tartalmaz, ezért szinte szervezetünk nem is nélkülözheti. Járványos időkben eredményesen fokozza a szervezet védekezőképességét és egyik legjobb vitaminforrásunk.
Felhasználható még: teaként magas vérnyomás, bélhurut, epe-, máj- és gyomorzavarok esetében, de készítnek belőle bort, pálinkát, likőrt, levest és szörpöt is.
Post a Comment