Gyógyító Fűszerek - A Borsikafű /Satureja hortensis l./
Népies neve: bécsi rozmaring, csombor, kerti méhfű.
Már a XVI. századi füvészkönyvek is említik a borsikafüvet, mint fűszert és gyógynövényt.
Latin neve feltehetően a satyr szóból származik, mert valamikor afrodiziákumként /nemi vágyat fokozó szer/. Magyar nevei borsika, borsfű, a növény jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatára és ízére utalnak. A borsikafű hosszú ideig a borspótló fűszerek alkotója volt. Egyik legkorábbi említése a növénynek Vergiliustól származik, aki méhei számára eledelként termesztette, de úgy írja le, mint az egyik legillatosabb fűszert. A rómaiak révén Angliába is elkerült és közismert fűszerré vált. Német nyelvterületen babfűnek is hívják /Bohnenkraut/, utalva arra a képességére, hogy képes csökkenteni a bab felfúvó hatását.
Morzsolt állapotban kerül forgalomba. Felhasználhatjuk a babból készült ételek, káposztafélék, húsételek, gombával készült ételek, kolbászárúk, vadpácok és különféle saláták fűszerezésére. A borsika erős aromája könnyen keserűvé teheti az ételt, ezért csak óvatosan bánjunk vele. Ezért ne főzzük az étellel együtt, csak a főzés befejezése előtt pár perccel kell az ételhez keverni.
Diétás konyhák étrendjében a fekete bors pótlására használják!
Illóolajat, cseranyagot, nyálkát, gyantát, keserűanyagot stb. tartalmaz.
A gyógyászatban gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, felfúvódást gátló, bélférgirtó hatása miatt igen értékes fűszer.
Post a Comment