Eletmod @ LionelPort.com

A ceyloni fahéjért az elmúlt évszázadokban többször is háborúztak az európaiak.
A cinnamonnak nevezett fűszer első számú hazájának tartott szigetet a portugálok fedezték fel. A luzitán hajósok az egymással hadakozó helybeli kiskirályokat kijátszva szerezték meg a ceyloniak számára kezdetben értéktelennek tartott fűszert, amit a rabszolgák szedtek. Sőt még fahéj adót is követeltek. Kandy királyának egyszer aztán elege lett a portugálok követeléseiből, és szövetséget kötött a szigetnél lehorgonyzott három holland hajó parancsnokával, De Weert altengernaggyal. Mivel a hollandok már régen áhítoztak a fahéjra, cserébe azt kérte a király, hogy űzzék el a szigetről a portugálokat, De Weert hajói le is győzték a portugálokat, de közben a marhahúsra vágyó hátrahagyott matrózok levágtak néhányat a lakosság által szentnek tartott tehenek közül. Kandy uralkodója ezt a szentségtörést nem hagyhatta megtorlás nélkül. Lakomára hívta 25 tisztjével együtt az altengernagyot, de ez a vacsora a hollandok lekaszabolásával végződött.

Így sem maradtak a ceyloniak európai fűszerrablók nélkül. Jöttek a spanyolok, majd újra a hollandok, és végül az angolok monopóliuma lett a fahéj kereskedelem.
A vadon is termő cinnamont ma közel 10.000 hektáron termesztik Srí Lankán. Kínában és az Indonéziához tartozó Szunda szigeteken is megtalálható. A fahéj fő exportálója mégis Srí Lanka maradt.
Sok csapadékot, nyirkos levegőt, könnyű, de tápdús talajt igényel a fahéjat adó cinnamon fa. Erre az Egyenlítőhöz közel levő, monszun áztatta trópusi szigetek a legalkalmasabbak. Ilyen körülmények között vadon 8.10 méter magasra is megnő a fa. Tíz éves korától 10-12 évenként akár 100 éves koráig a 3 méteren felüli ágairól lehántolt kérge hasznosítható. A cinnamon januárban virágzik Srí Lankán és áprilisban kis darabokban fejtik le a héját, amit megtisztítanak külső részeitől, a kérgétől. Ezután fél órán át fermentálják, majd cső alakúra szárítják. A napfénytől védve vagy így, vagy porrá őrölve árusítják.

Illatos olajat is préselnek belőle, ezt már régi indiai szövegekben és Mózes könyvében is olvashattuk.

A fahéj több ezer éves karrierje máig sem tört meg. A gyógyászatban, az illatszer- és a likőrgyártásban is épp úgy hasznosítják, mint az ételek és sütemények, a forralt bor és a gyümölcsleves ízesítéséhez is az egyik nélkülözhetetlen fűszer. Egyedülálló aromája miatt még a kávéhoz is.

Gyakran használt konyhafűszer. Kínában vadon előforduló és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna színű fűszer Cinnamomi cortex/. Jellemző illatú és édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer. Vágott darabokban vagy őrölt állapotban árúsítják.

Illóolajat, csersavat, nyálkát, gyantát, cukrot, keményítőt tartalmaz.
Három fajtát ismerünk. A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és malabári fahéj. Őrölt állapotban mézeskalács, almáslepény, rétes, rizs és tejes ételek, míg egész állapotban befőttek, kompótok, gyümölcslevesek, mártások, forralt borok.

Gyógyászatilag emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt alkalmazzák.
Az illatszeripar termékeinél is találkozhatunk kellemes illatával.

Ceyloni fahéjas kávé: két fahéj rudat fél angol pint /kb. fél liter/ vízben, majd a fahéjas vízzel feketekávét főzünk. Teáscsészébe egy-egy kockacukrot teszünk, majd néhány csepp konyakot csepegtetünk rá, ezt gyufával lángra lobbantjuk, és a fahéjas kávét a még égő cukorra öntjük. Aki szereti annak tejszínhabot is teszünk rá.