Eletmod @ LionelPort.com

A fogak elvesztéséhez vezető út a fogszúvasodással kezdődik. Világszerte a leggyakoribb betegségeink közé tartozik Ezért nagyon fontos a megelőzés, a praeventio. A fogazat feladata a rágás. A modern főzéstechnika legfontosabb feladatának tekinti, hogy omlós, puha ételeket készítsen, így leszokunk a rágásról, pedig már a rágással is tisztítjuk a fogainkat. Természetesen a szájöblögetés és a rágás nem elegendő,az alapos fogkefélés is csak akkor hatásos, ha közvetlenül az étkezés befejezése után végezzük. Különösen a fogak egymás felé néző felszíneit kell alaposan megtisztítani, ezenkívül a kis- és a nagyőrlőfogak rágófelszíni barázdáit.

Tulajdonképpen ezek a szempontok, amiken áll vagy bukik a fogszúvasodás megelőzése.
A fogszúvasodás: a fogzománc elvékonyodik, végül kilyukad. A zománc nélküli felületet megtámadják a szájban lévő baktériumok. Ha a baktériumok átjutnak a fog zománc, dentin vagy a cement állományon, elérik a fogbelet, rendkívül fájdalmas gyulladás alakul ki. Ezt megelőzhetjük rendszeres fogorvosi ellenőrzéssel, mert időben felfedezi, szakszerűen kitisztítja, betömi a fogat.
A konzerváló /megtartó/ fogászat célja a fog megtartása. A szúvas /carieses/ fogak helyreállítása és a megbetegedett vagy elhalt fogbelű fogak ellátása sok aprólékos munkával jár. A szúvas fogból a megbetegedett /carieses/ részleteket el kell távolítani, majd a keletkezet üreg alakját előírt séma szerint kifúrni, ezt hívják kavitás kialakításnak.

A töméshez előkészített kavitásokat egyszerűen:
1. rágófelszíni, okluzális vagy centrális,
2. a szomszédos fog felé néző approximális / mesioproximális és distoproximális /
3. a fogkorona nyaki részén cervikális kavitásoknak nevezzük / ami lehet bukkális, és linguális alul, illetve palatinális felül.
Ezeket a kavitásokat kell betömni a megfelelő tömőanyaggal.

Az elhanyagolt krónikus gyulladás a fogbél / a pulpa / elhalásához vezet. Az ilyen elhalt fogat sem kell minden esetben kihúzni, a többi fog szempontjából is törekedni kell a megtartásra, mivel a hiányok miatt más fogak is elmozdulhatnak. A megtartásra a gyökérkezeléssel segíthetünk. A gyökérkezelésnél a fogon egy nyílást kell készíteni, amin keresztül a fogbelet el kell távolítani.

Élő fogbél esetén: seril exstirpációt, elhalt fogaknál gyökérkezelést kell végezni.
Az élő fogbél vagy pulpa / köznyelven fogideg / eltávolítását exstirpációnak nevezzük. A korszerű fogászatban ez a műtétet sterilen kell végezni, ez a „steril mikroműtét”. A fogbél eltávolítása után a fogbél helyét olyan anyaggal kell kitölteni, ami nem zsugorodik, a szervezetre nem mérgező, a kórokozóknak viszont nem kedvez, sőt gátolja a szaporodásukat.
Van amikor a fogbélnek csak egy részét kell eltávolítani, ilyenkor amputációról beszélünk.
Újabban a gyökérkezelés elnevezést inkább az elhalt fogbél esetén végzett beavatkozások összefoglalására használjuk.

A fogbélgyulladás következtében elhal a fogbél /gangraena
/ és a gyökércsatornát kórokozók tömege lepi el. A gyökércsatornából a gyökércsúcsi nyíláson keresztül a környező szövetek felé áramló fertőzés, a szervezet védekezőképességétől függően, heveny vagy idült gyulladáshoz vezet. A fetőzésnek más útja is lehetséges. A fogkörüli tasakból is juthatnak kórokozók a mélyebb szövetekbe. A fog koronai része ilyenkor teljesen ép lehet.
A heveny gyökér- és csonthártyagyulladásnak savós és gennyes formája ismeretes. Ha a gyulladásos fertőzés az állcsontok olyan helyén jön létre, ahol a foggyökeret vastag csontállomány veszi körül, nehezebben talál utat a felszínre és a szivacsos állományban terjed tovább, csontvelőgyulladás keletkezik. Legjellemzőbb a fájdalom, ami a beteg fog kopogtatására, sőt érintésére is fokozódik, csonthártyagyulladás esetén pedig a megfelelő arcrész duzzadása tűnik fel

A heveny gyökérhártya- és csonthártyagyulladás gyógyításának sebészi lehetőségei: tályogmegnyitás, fogeltávolítás vagy gyökércsúcs csonkolás. Savós típusú gyulladáskor a fogeltávolítás nem mindig szükségszerű és a konzervatív kezelés is eredményes lehet.
Gennyes gyulladáskor a tályogüreget meg kell nyitni. A fog eltávolítása, miután a fertőzés a gyökércsúcs területén már túl jutott, a heveny tünetek lezajlásáig el is halasztható, sikeres konzervatív kezelés esetén kivételesen el is maradhat.

Tályogmegnyitást csak beolvadt, jól körül határolt tályognál lehet végezni. A megnyitás helyi vagy általános érzéstelenítésben történhet, a lokalizációnak megfelelően szájon belül vagy a külső bőrfelszín felől. A megnyitást szikével széles alapon kell végezni és nagyobb erek megnyitásának, idegtörzsek átmetszésének elkerülése céljából tompa eszközökkel, gumikesztyűs ujjal a csontfelszínig hatolva biztosítani kell a gennygyülem levezetését. A sebszélek nyitvatartását lazán felvezetett steril gézcsíkkal lehet elérni. A csíkot 24-48 óránként cserélni kell, míg a váladékozás meg nem szűnik, illetve a gyulladásos tünetek teljesen vissza nem fejlődnek. A tályogok megnyitása az adott anatómiai és kozmetikai viszonyok szem előtt tartása mellett történik.

Az idült gyulladás lassan alakul ki. A gyökércsúcs körül fiatal sarjszövet szaporodik fel, ennek növekedésével párhuzamosan a környező csontszövetben felritkulás jön létre: granulóma keletkezik. A lassan kifejlődött granulóma rendszerint komoly panaszokat nem okoz, legfeljebb időnként jelentkezik érzékenység a kérdéses fog területén. A szervezet ellenállóképességétől függően évekig állhat fenn tünetmentesen, de különböző belgyógyászati megbetegedéseknek is lehet előidézője.
A sebészi kezelés lényege: a sarjszövet eltávolítása, amit vagy fogeltávolítás után, vagy a gyökércsúcs csonkolásával és a gyökércsatorna konzrvatív kezelésével együtt kell végezni.

Gyökércsúcs-csonkolás /resectio apicis dentis/:
A gyökércsúcs csonkolást konzervatív kezeléssel nem gyógyítható idült gyökérhártyagyulladás, foggranuloma és fogeredetű cysta műtéti eltávolításánál kell végezni, abban az esetben, ha a fog nagyon laza, mozgó nem szabad végezni.

Fogágybetegségek:
Fogágybetegségeken a fog tartószöveteinek / cement, gyökérhártya, fogmedercsont és az íny megbetegedéseit értjük.

Szájnyálkahártya betegségek: a száj lágyrészeinek megbetegedését értjük a szájnyálkahártya megbetegedésén.

Azt mondják, akinek volt már vesegörcse, egy életre megtanulta, hogy ügyelnie kell erre az egyébként észrevétlenül működő szervre, viszont az egyéb vesegondok tünetei nem mindig ilyen egyértelműek.

A vesék megbetegedéséről sokszor véletlenül vesz tudomást a beteg, más kórral kapcsolatos ultrahangos vizsgálat során, vagy egy átfogó szűrővizsgálaton, a labor leletekből derül ki, hogy a vizelet kiválasztó szerv működésében zavar lépett fel. Ha a veseproblémák már tünetekkel jelentkeznek, akkor az étvágytalanság, gyengeség, émelygés, hányás, hasmenés, rossz lehelet, ödéma vagy magas vérnyomás tapasztalható.

A vesebetegségek egyik csoportja gyulladásos eredetű. Veszélyesebb formája autoimmun betegség, amely a működő vese szövetet károsítja, és a szervezetben zajló fertőzések, gyulladások súlyos szövődménye. Kiváltója lehet gennyes torokgyulladás, skarlát, de akár a rossz fogak, a gyulladt íny is vezethetnek vesegyulladáshoz.

A vesék gyulladásának másik csoportja a vese-medence gyulladásokkal függ össze: nőknél a gyakori, kezeletlen hólyaghurutok vezetnek ide, a férfiaknál a prosztata megnagyobbodása miatt pangó vizelet okozza a gondot. Az elhanyagolt hólyaghurut következtében vese-medence gyulladás alakulhat ki, majd 2-3 ilyen eset után végül igen komoly veseelégtelenség lép fel, ugyanúgy, mint a fel nem derített prosztata gondok esetében. Ezekre az okokra visszavezethető gyulladásos veseproblémák mindegyike megelőzhető, ha az emberek komolyan veszik a kisebb fertőzéses megbetegedéseket, és orvoshoz fordulnak, illetve betartják a gyógyszerek szedésére vonatkozó utasításokat. Gyakori eset, hogy a betegek abba hagyják az előírt antibiotikumok szedését, amint kicsit jobban érzik magukat, holott a kúrának a megfelelő hatás érdekében 10 napig kellene tartania. Így a fertőzés nem szűnik meg, sőt erősödik. A vesebetegségek szempontjából is fontos, hogy mindenki rendben tartsa a fogazatát, és rendszeresen eljárjon a fogorvoshoz, így nemcsak kellemetlenségtől szabadul meg, de azt is megakadályozza, hogy fertőzési góc alakuljon ki a szervezetében.

A vese megbetegedését okozó egyéb egészségügyi problémák között meg kell említeni a köszvényt, melynek lényege a húgysav fokozott vagy éppen elégtelen termelődése a szervezetben. A húgysav nemcsak az ízületekben, hanem a veseszövetben is kicsapódhat, így működési zavart okoz a vesékben. A szabálytalan húgysav-termelődés összefüggésben áll a túlzott hús és állatfehérje-fogyasztással, így megelőzhető, ha ezek mennyiségét csökkentjük az étrendünkben.

Amit elhanyagolunk
Két belgyógyászati megbetegedés elhanyagolása végstádiumú veseelégtelenséghez vezethet. A diabétesz kezdeti szakaszában talán még nem okoz problémát, de ha tartósan nem kezelik, 4-6 éven belül bekövetkezik a vesék végzetes károsodása. Ilyenkor az élet már csak művese kezelésekkel tartható fenn. Ez korlátlan ideig alkalmazható ugyan , de mentes a kockázatoktól.
A cukorbetegség következtében kialakult vesekárosodás tulajdonképpen akkor előzhető meg, ha a diabéteszre hajlamosító tényezőket, így az elhízást, a mozgásszegény életmódot elkerüljük.

Kisebb arányban vezet a veseműködés végzetes elégtelenségéhez a magas vérnyomás, de előfordul, hogy egy ideig észrevétlen marad, és mire kiderül , a vesék károsodnak. Ezért lényeges, hogy a 40. életév felett mindenki rendszeresen látogassa a háziorvosát, hogy az ellenőrizni tudja egészségi állapotát, és a vizsgálat keretében a vérnyomását is megmérje.

Amit öröklünk
Sajnos a vesék megbetegedése nem mindig előzhető meg, mert veleszületett hajlam is okozhatja. Akik vesét érintő fejlődési rendellenességgel születnek, ilyen pl. a polycisztás vese, életük végéig gondozásra szorulnak, nekik csak a transzplantáció jelenthet megoldást.
Örökletes hajlam okozza a vesekövet is , de ez nem mindig jelent gondot „tulajdonosának”. Azok a kövek, amik jól beágyazódtak, és nem mozdulnak el, akár évtizedekig rejtve maradhatnak, hisz nem okoznak panaszt. Ha azonban egy pici kő is elindul /pl. utazás, rázkódás következtében/, igen nagy fájdalommal járó vesegörcs jelentkezik. Mivel a vesekövek kialakulásában szerepet játszik még a hiányos folyadék bevitel és a mozgásszegény életmód is, fontos, hogy naponta legalább 2,5 liter folyadékot , lehetőleg tiszta vizet igyunk. Ha forró napon tartózkodunk, dolgozunk, természetesen ennél többet is fogyasszunk! Általában véve a vesebetegségek csaknem mindegyik fajtája kiküszöbölhető, ha a kisebb panaszainkkal is orvoshoz fordulunk, komolyan vesszük az előírt kezelést, igyekszünk egészségesen étkezni, és a rendszeres mozgásról sem feledkezünk meg!