Amikor a Ki nevet a végén? Játékban már négyszer-ötször kiütött bennünket valaki, akkor, ha nem is szívből, de tudunk kacagni. A hat és hét éves gyerekek a legritkább esetben képesek erre. Amikor a gyerek a szülővel, tehát nála nagyobb, okosabb és ügyesebb társsal szemben veszít, normálisnak tekinthető hangos bosszankodása.
Az már viszont baj, ha a gyerek minden játék kudarcot mellre szív, és mérgében lesepri a játéktáblát, vagy falhoz vágja a kártyát. A szülők még elviselik a gyermekük ilyenféle reakcióit, de a gyerek hasonló korú társai már nem.
A dühöngő vesztők könnyen kívülállókká válhatnak, akikkel a többiek sem játszanak szívesen. A szülő viszont segíthet a gyereknek, ha elmagyarázza neki, hogyan viselje el könnyebben a kínos helyzeteket. Először is legyen szerény nyertes, másodszor ne játsszon egy számára sikeres játékot túl soká. Azért is érdemes váltogatni a különböző játékokat, mert így nagyobb az esély, hogy mindenkinek kijut a győzelem öröméből. Ha a felnőtt veszít, példát kell mutatnia, be kell bizonyítani, hogy el tudja viselni a kudarcot. Ha a gyerek rossz passzban van, hagyni kell egyszer-kétszer őt is nyerni, de a győzelem ilyenkor is legyen nehéz. Minden gyereknek, főleg iskoláskorban, szüksége van a siker- és a kudarcélményekre.
Meg kell tanulniuk nyerni és veszíteni!