A test szöveteit mindenütt erek járják át. A szövetek az erek útján kapják a táplálékot és ezek szállítják el a használt anyagcsere-termékeket. Megkülönböztetünk vér- és nyirok-érrendszert.
A vér-érrendszer zárt csőrendszer, amelyben a vért a szív állandó működése tartja folytonos keringésben.
A szív: tehát a vérkeringés fő fenntartója, a motorja. Fő tömegében szívizom szövetből álló üreges szerv. Az üregeket az izmos falhoz képest vékony szívbelhártya béleli, a szív külső felszínét a szívburok egyik része vonja be. A szív üregét hosszában egy erős sövény jobb és bal szívfélre osztja. Mindkét szívfél egy-egy felső szívpitvarra és egy-egy alsó szívkamrára oszlik. A pitvarok és kamrák közt hártyás billentyűk helyezkednek el , amik szelepszerűen működve a vér áramlását normálisan csak a pitvarból a kamra felé engedik meg.
A szív ritmusosan működik. Először összehúzódnak a pitvarok és benyomják a vért a kamrákba. Ezután a kamrák húzódnak össze, majd rövid szünet következik, ami után újra kezdődik a pitvarok összehúzódása. Normálisan a felnőtt ember szíve percenként átlagban hetvenszer húzódik össze.
Ha a vér áramlását követjük a bal kamrából kiindulva: a bal kamra összehúzódik, a benne levő vért a belőle kiinduló hatalmas verőérbe, az aortába nyomja. A kamra ellazulásakor a vér nem áramolhat vissza a kamrába, mert ennél a nagy ér kezdeténél zseb alakú és a szelepszerűen működő billentyűk ezt megakadályozzák. Az aorta a szívtől távolodva egyre kisebb verőerekre ágazódik el. Ezeket azért nevezzük verőereknek, mert a szív összehúzódásainak megfelelően lüktetnek, vernek. Az egyre vékonyabb kisebb ágakra oszló verőerek valamennyi szervbe eljutnak és ismételt oszlások után csak mikroszkóppal látható hajszálérhálózatban folytatódnak. A hajszálerek igen vékony falain át jutnak a vérből a szövetekbe az életfolyamatokhoz szükséges tápanyagok és az oxigén. Ugyancsak a hajszálerek vékony falán keresztül, de fordított irányban jutnak a szövetekből az elhasznált anyagcsere termékek a vérbe. A hajszálerek ezután fokozatosan nagyobbodó és összenyíló erekbe, a gyűjtőerekbe, a vénákba folytatódnak. A gyűjtőerek végül két nagy vénatörzzsel a jobb szívfél pitvarába nyílnak. A bal szívkamrától a jobb szívpitvarig tartó vér-érpályát nagyvérkörnek nevezzük.
A vér a jobb szívpitvarból a jobb szívkamrába kerül, amiből nagy verőér, a tüdőverőér indul el. Ennek a kezdeténél is zseb alakú billentyűk akadályozzák a vér esetleges visszaáramlását a jobb kamrába. A tüdőverőér egyre kisebb verőerekre oszolva a tüdő szövetében hajszálérhálózatba megy át. A tüdő hajszálerei a tüdőben leadják a nagyvérkör gyűjtőerei által összegyűjtött szénsavat és a tüdő légteréből felveszik az oxigént. A tüdőhajszálerek gyűjtőerekként szedődnek össze, ezek a bal pitvarba szállítják a vért. A jobb szívkamrától a tüdőkön keresztül a bal pitvarig terjedő vérér-szakaszt kisvérkörnek nevezzük.