A
fogak elvesztéséhez vezető út a
fogszúvasodással kezdődik. Világszerte a leggyakoribb betegségeink közé tartozik Ezért nagyon fontos a megelőzés, a praeventio. A fogazat feladata a rágás. A modern főzéstechnika legfontosabb feladatának tekinti, hogy omlós, puha ételeket készítsen, így leszokunk a rágásról, pedig már a rágással is tisztítjuk a fogainkat. Természetesen a szájöblögetés és a rágás nem elegendő,az alapos fogkefélés is csak akkor hatásos, ha közvetlenül az étkezés befejezése után végezzük. Különösen a fogak egymás felé néző felszíneit kell alaposan megtisztítani, ezenkívül a kis- és a nagyőrlőfogak rágófelszíni barázdáit.
Tulajdonképpen ezek a szempontok, amiken áll vagy bukik a fogszúvasodás megelőzése.
A fogszúvasodás: a fogzománc elvékonyodik, végül kilyukad. A zománc nélküli felületet megtámadják a szájban lévő baktériumok. Ha a baktériumok átjutnak a fog zománc, dentin vagy a cement állományon, elérik a fogbelet, rendkívül fájdalmas gyulladás alakul ki. Ezt megelőzhetjük rendszeres fogorvosi ellenőrzéssel, mert időben felfedezi, szakszerűen kitisztítja, betömi a fogat.
A konzerváló /megtartó/ fogászat célja a fog megtartása. A szúvas /carieses/ fogak helyreállítása és a megbetegedett vagy elhalt fogbelű fogak ellátása sok aprólékos munkával jár. A szúvas fogból a megbetegedett /carieses/ részleteket el kell távolítani, majd a keletkezet üreg alakját előírt séma szerint kifúrni, ezt hívják kavitás kialakításnak.
A töméshez előkészített kavitásokat egyszerűen:
1. rágófelszíni, okluzális vagy centrális,
2. a szomszédos fog felé néző approximális / mesioproximális és distoproximális /
3. a fogkorona nyaki részén cervikális kavitásoknak nevezzük / ami lehet bukkális, és linguális alul, illetve palatinális felül.
Ezeket a kavitásokat kell betömni a megfelelő tömőanyaggal.
Az elhanyagolt krónikus gyulladás a fogbél / a pulpa / elhalásához vezet. Az ilyen elhalt fogat sem kell minden esetben kihúzni, a többi fog szempontjából is törekedni kell a megtartásra, mivel a hiányok miatt más fogak is elmozdulhatnak. A megtartásra a gyökérkezeléssel segíthetünk. A gyökérkezelésnél a fogon egy nyílást kell készíteni, amin keresztül a fogbelet el kell távolítani.
Élő fogbél esetén: seril exstirpációt, elhalt fogaknál gyökérkezelést kell végezni.
Az élő fogbél vagy pulpa / köznyelven fogideg / eltávolítását exstirpációnak nevezzük. A korszerű fogászatban ez a műtétet sterilen kell végezni, ez a „steril mikroműtét”. A fogbél eltávolítása után a fogbél helyét olyan anyaggal kell kitölteni, ami nem zsugorodik, a szervezetre nem mérgező, a kórokozóknak viszont nem kedvez, sőt gátolja a szaporodásukat.
Van amikor a fogbélnek csak egy részét kell eltávolítani, ilyenkor amputációról beszélünk.
Újabban a gyökérkezelés elnevezést inkább az elhalt fogbél esetén végzett beavatkozások összefoglalására használjuk.
A fogbélgyulladás következtében elhal a fogbél /gangraena
/ és a gyökércsatornát kórokozók tömege lepi el. A gyökércsatornából a gyökércsúcsi nyíláson keresztül a környező szövetek felé áramló fertőzés, a szervezet védekezőképességétől függően, heveny vagy idült gyulladáshoz vezet. A fetőzésnek más útja is lehetséges. A fogkörüli tasakból is juthatnak kórokozók a mélyebb szövetekbe. A fog koronai része ilyenkor teljesen ép lehet.
A heveny gyökér- és csonthártyagyulladásnak savós és gennyes formája ismeretes. Ha a gyulladásos fertőzés az állcsontok olyan helyén jön létre, ahol a foggyökeret vastag csontállomány veszi körül, nehezebben talál utat a felszínre és a szivacsos állományban terjed tovább, csontvelőgyulladás keletkezik. Legjellemzőbb a fájdalom, ami a beteg fog kopogtatására, sőt érintésére is fokozódik, csonthártyagyulladás esetén pedig a megfelelő arcrész duzzadása tűnik fel
A heveny gyökérhártya- és csonthártyagyulladás gyógyításának sebészi lehetőségei: tályogmegnyitás, fogeltávolítás vagy gyökércsúcs csonkolás. Savós típusú gyulladáskor a fogeltávolítás nem mindig szükségszerű és a konzervatív kezelés is eredményes lehet.
Gennyes gyulladáskor a tályogüreget meg kell nyitni. A fog eltávolítása, miután a fertőzés a gyökércsúcs területén már túl jutott, a heveny tünetek lezajlásáig el is halasztható, sikeres konzervatív kezelés esetén kivételesen el is maradhat.
Tályogmegnyitást csak beolvadt, jól körül határolt tályognál lehet végezni. A megnyitás helyi vagy általános érzéstelenítésben történhet, a lokalizációnak megfelelően szájon belül vagy a külső bőrfelszín felől. A megnyitást szikével széles alapon kell végezni és nagyobb erek megnyitásának, idegtörzsek átmetszésének elkerülése céljából tompa eszközökkel, gumikesztyűs ujjal a csontfelszínig hatolva biztosítani kell a gennygyülem levezetését. A sebszélek nyitvatartását lazán felvezetett steril gézcsíkkal lehet elérni. A csíkot 24-48 óránként cserélni kell, míg a váladékozás meg nem szűnik, illetve a gyulladásos tünetek teljesen vissza nem fejlődnek. A tályogok megnyitása az adott anatómiai és kozmetikai viszonyok szem előtt tartása mellett történik.
Az idült gyulladás lassan alakul ki. A gyökércsúcs körül fiatal sarjszövet szaporodik fel, ennek növekedésével párhuzamosan a környező csontszövetben felritkulás jön létre: granulóma keletkezik. A lassan kifejlődött granulóma rendszerint komoly panaszokat nem okoz, legfeljebb időnként jelentkezik érzékenység a kérdéses fog területén. A szervezet ellenállóképességétől függően évekig állhat fenn tünetmentesen, de különböző belgyógyászati megbetegedéseknek is lehet előidézője.
A sebészi kezelés lényege: a sarjszövet eltávolítása, amit vagy fogeltávolítás után, vagy a gyökércsúcs csonkolásával és a gyökércsatorna konzrvatív kezelésével együtt kell végezni.
Gyökércsúcs-csonkolás /resectio apicis dentis/:
A gyökércsúcs csonkolást konzervatív kezeléssel nem gyógyítható idült gyökérhártyagyulladás, foggranuloma és fogeredetű cysta műtéti eltávolításánál kell végezni, abban az esetben, ha a fog nagyon laza, mozgó nem szabad végezni.
Fogágybetegségek:
Fogágybetegségeken a fog tartószöveteinek / cement, gyökérhártya, fogmedercsont és az íny megbetegedéseit értjük.
Szájnyálkahártya betegségek: a száj lágyrészeinek megbetegedését értjük a szájnyálkahártya megbetegedésén.