Ha véletlenül megvágjuk az ujjunkat, általában nem esünk kétségbe, hisz a seb hamarosan beforr: A gyors gyógyulás annak köszönhető, hogy a károkat helyreállító sejtek, az ezek működéséhez szükséges oxigén és tápanyagok hamar megérkeznek a baleset helyszínére. Ha mégsem érkeznek meg, akkor a seb nem hogy nem gyógyul, de mérete még növekedhet is. Ez történik a lábszárfekély kialakulásánál is.
A lábszárfekély kialakulásának oka legtöbbször valamilyen vénás elégtelenség, például a visszeresség. Ilyen esetekben a már tágult, kanyargós lefutású visszerekből az izompumpa nem képes az elhasznált vért a szív felé továbbítani, és rendszerint a visszafolyást gátló vénabillentyűk sem töltik be tökéletesen a szerepüket, aminek következtében a vér pangani kezd az erekben, sőt időnként visszafelé is folyik. Nő a lábszár bőrének hajszálereiben a nyomás, romlik a bőr szöveteinek tápanyag és oxigén ellátása, ami hosszabb távon a regenerálódó képességét is negatívan befolyásolja. Ilyenkor általában már elég egy apró sérülés is ahhoz, hogy a seb helyén súlyos fekély kezdjen kialakulni.
Tünetek:
A lábszárfekély leggyakrabban az alsó lábszáron, a bokák környékén jön létre, ami nem véletlen, hisz innen kell a legnagyobb utat megtennie az elhasznált vérnek a szívig. A vénás elégtelenség kialakulásának kezdetén még nem sok minden érezhető, csupán apró seprő vénák jlennek meg az alsó lábszáron, illetve megduzzadhat az Achilles-ín két oldala.
Ezt követően jön az Ún. „nyugtalan láb” tünet együttes, bizsergő lábfej, lábikragörcs, majd apró , érzékeny pirosas foltok jelenhetnek meg a lábszáron. A következő stádiumban a már rendszeresen visszatérő viszketésérzet mellett kékeslilás, barnás foltok jelennek meg a mindinkább elvékonyodó és fényessé váló bőrön, amit bevérzések és a vizenyők kialakulása kísér.
A folyamat végén az állandósuló lábdagadással és fájdalomérzettel és fájdalomérzettel párhuzamosan egy jelentéktelen kis sérülés nyomán kialakul a nehezen gyógyítható fekély. A folyamatosan nyílt seb a baktériumok és más kórokozók számára kiváló behatolási kaput jelent, ami a legkülönbözőbb szövődmények kialakulásához vezethet. Nem ritkák a következményes orbánc vagy egyéb baktériumok okozta fertőzések, amelyek súlyos esetben a csontig is hatolhatnak, de előfordulhat vérmérgezés éppúgy, mint a régóta fennálló lábszárseb esetén a laphámrák.
Kezelés:
Ha már megtörtént a baj, az egyik első teendő a szövetek vérellátásának a helyreállítása. Ebben a különböző keringést javító gyógyszerek szedése és a visszerek működését normalizáló rugalmas pólyák vagy harisnyák lehetnek segítségünkre, és nagyon fontos a kialakult sebek körültekintő ellátása is.
A felülfertőzések megakadályozása, a hámosodási folyamatok elősegítése érdekében a régóta használt módszerek /fertőtlenítő, hámosító kenőcsök, borogatók, sebhintőporok stb./ mellett az utóbbi időben egyre népszerűbbek a többfázisú kötszerek, amelyek alkalmazása során a különböző gyógyulási szakaszba lépő sebeket az állapotuknak leginkább megfelelő kötszerrel kell befedni. Ezek között az ún. nedves sebkötözőszerek, amik védelmet nyújtanak a külső ártalmakkal szemben /kórokozók, szennyeződések, mechanikai hatások/, biztosítják a sebgyógyuláshoz az optimális hőmérsékletet, páratartalmat, ezenkívül a sebgyógyulást elősegítő, megfelelő mennyiségű sebváladék sebfelszínén tartását kell, hogy biztosítsák. Hatalmas előnye ezeknek a kötszereknek, hogy a gyógyulás természetes folyamatába nem beleavatkoznak, hanem felgyorsítják azt, ráadásul nem kell naponta többször cserélni a kötés, a kezelés egyszerűbbé, kényelmesebbé válik.