Eletmod @ LionelPort.com

A gombás fertőzésről sajnos egy igen makacs, sokszor feleslegesen titkolt betegség jut az eszünkbe. Magyarországon minden második felnőtt legalább egyszer megtapasztalja a gombák okozta kellemetlen és nem túl esztétikus tüneteket. A betegséget övező tévhitek és előítéletek miatt csak kevesen fordulnak szakorvoshoz, pedig a betegség diszkrét módon gyógyítható. A gombás fertőzés felismerése és kezelése felelősség magunkkal és környezetünkkel szemben, hisz a fertőzéssel nemcsak magunkat veszélyeztetjük, hanem családtagjaink és embertársaink egészségét is. Az időben történő felismerés és a megfelelő kezelés elősegíti a gyors gyógyulást, hogy a bőrelváltozások palástolása helyett lehessen újra fesztelenül, kényelmes ruhadarabokban járni, vagy nyugodtan vízpartra emberek közé menni.

Miért titkoljuk, ha gyógyítható?

Mivel ezt a betegséget bárki megkaphatja, szégyenkezni emiatt nem kell. A betegség a korai szakaszban könnyebben és rövidebb idő alatt gyógyítható, ezért mielőbb érdemes szakemberhez fordulni!

Milyen tünetekkel jár a bőrt érintő gombás fertőzés?

A bőrgombásodás éles szélű, piros, viszkető, hámló foltokkal jelentkezik. Az elváltozások a széli részekkel terjednek, középső részük néha spontán gyógyul, kokárda mintázatot mutatva. A bőrgombák rendszerint a piheszőrös bőrön, hajas fejbőrön, a nagyhajlatok /lágyékhajlat, hónalj, mell alatti redő/ bőrén és a lábujj- közökben jelentkeznek. A legtöbb esetben a negyedik és ötödik ujj között alakul ki fertőzés, ahol szorosan egymáshoz préselődnek a lábujjak. A bőr ilyenkor felázott, fehér színű, berepedt, erősen viszket és súlyosabb esetekben nedvezhet is. A hossú ideig nem kezelt gombás fertőzés átterjedhet a lábhátra, a talp felületére és a kórokozók megbetegíthetik a körömlemezt is.

Az erősen verejtékező vagy nedves közegben élő emberek bőrén további gyakori gombás betegség az úgynevezett „napgomba”. A törzsön elszórtan vagy csoportosan jelentkező kerek, néhol térképszerűen összefolyó, minimálisan hámó barna foltok jelennek meg. A bőr pigment képzése ilyenkor gátlódik, tehát hiába megyünk a napra, a fertőzött terület nem barnul le, hanem a gombatelepek helyén fehér foltok láthatók.

Milyen tünetei vannak a körömgombának?

A kézköröm megbetegedése esetén a körömlemez fénytelenné válik és könnyen töredezik. A fertőzés a köröm fokozatos sárgásbarna elszíneződését okozza, és a betegség gyakran a körömágy gyullafdásos tüneteivel együtt jelentkezik. A gombás körömfertőzés általában nem okoz fájdalmas panaszokat, de visszatetsző tüneteivel rontja az élet minőségét és romlik a kéz finom tapintási funkciója.

A lábkörmök esetében a fertőződés már fájdalmat is okozhat, a köröm megvastagodik, torzulása a körömágyat is károsíthatja. Gyakran morzsalékony massza képződik a beteg köröm alatt. A deformálódott köröm nehezíti a járást, a cipőviselést. A beteg körömről a fertőzés átterjedhet a környező bőrre és más testtájakra is, ami a szövődmények kialakulásának a lehetőségét fokozza.

Milyen szövődmények léphetnek fel?

Ontos tény, hogy a bőr és körömgombásodás önmagától soha nem gyógyul meg, az idő előrehaladtával, az idő előrehaladtával a fertőzés nagyobb területekre, más testrészekre is átterjedhet, sőt kezelés nélkül általában egyre súlyosabbá válik. A kezeletlen fertőzés nem csupán terjed, hanem komoly szövődmények forrása lehet, és olyan súlyos és akár életfogytig tartó kezelést igénylő betegségeket válthat ki, mint az ekcéma, orbánc, nyirokgyulladás vagy visszérgyulladás.

Milyen kezelési módok ismertek?

Ha már kialakult a fertőzés, ne saját gyógymóddal próbálkozzunk, legjobb, ha háziorvoshoz, bőrgyógyászhoz, gyógyszerészhez fordulunk segítségért.
Ma már sokféle hatékony, külsőleg /krémek, oldatok/ vagy belsőleg alkalmazható gyógyszer /tableták, kapszulák/ áll rendelkezésünkre.

A gombás fertőzések helyi kezelésére alkalmas gyógyszerek a patikákban recept nélkül megvásárolhatók. Ezeket általában naponta egyszer-kétszer kell a tiszta, szárazra törölt felületen alkalmazni. A kezelés időtartama a álasztott készítménytől függően 1-4 hét.
A nagy kiterjedésű, többször kiújuló, vagy szőrös testrészeket érintő, nehezen hozzáférhető helyen lévő gombás bőrbetegségek gyógyítására a kezelőorvos gyakran szájon át szedhető gyógyszert rendel.
A gombás körömelváltozások kezelésekor a rendelkezésre álló helyi gyógyszerek /krémek, oldatok, spray-k/ nem hatásosak, mert a hatóanyag nem képes a körömlemezbe beépülni. Ilyen esetekben a szájon át szedhető gombaellenes gyógyszerekkel történő kúra lesz csak eredményes. Az egyes gyógyszeek térítési díjukban, adagolásukban /pl. hetente egyszer vagy naponta egy alkalommal/ jelentősen eltérnek egymástól, ezekről orvosunktól kérhetünk felvilágosítást.

Hogyan lehet megelőzni az újrafertőződést?

A gyógyulás érdekében nagyon fontos az orvos által előírt kezelési időtartam betartása, mivel a tünetek csökkenése vagy elmúlása még nem jelenti a betegségből való teljes kigyógyulást. A trápia időelőtti befejezése a betegség kiújulásával járhat. A sikeres kezeléshez nélkülözhetetlen, hogy a beteg gondoljon a fertőzött területtel érintkező tárgyak /cipő, ruha, körömolló/ fertőtlenítésére is! Azoknál a betegségeknél, ahol a fertőzőforrás a háziállat volt /kutya, macska, aranyhörcsögstb./, szükséges az állat kezeltetése is.

Az asztma, a légutak krónikus gyulladásos betegsége felnőttet és gyereket egyaránt érint, az érintettek száma pedig sajnos évről évre növekvő tendenciát mutat. A betegség lényegében túlérzékenységi reakció, amely összefüggése hozható a légszennyezettséggel és a dohányzással is.

Az asztmás beteg legfőbb, periodikusan megjelenő tünetei a rohamokban jelentkező nehézlégzés, és a kis légutak beszűkülése következtében előálló köhögés, a gyakran szabad füllel is hallható sípoló kilégzés, a mellkasi szorító érzés, valamint a légszomj. A tünetek ugyan típusosan rohamokban jelentkeznek, de csaknem folyamatosn fenn is állhatnak. A panaszok általában éjszaka kezdődnek, vagy ha tartósan fennállnak, akkor éjszaka súlyosbodnak. Asztmás roham hátterében a hörgőrendszer túlérzékenysége áll, amely a légutak kiterjedt beszűkülésében nyilvánul meg. Az ismétlődő ingerekre a hörgők simaizomzata megvastagszik, a nyálkahártya megduzzad és vérbővé válik, a nyákmirigyek megduzzadnak, mindezek következtében kialakul a gyulladás. A légutak pedig vaskos-tapadós nyákkal tömődnek el, így jön létre a légutak szűkülete.

Az asztma kiváltó okai – az asztma fajtái:

A rohamokat sokszor bizonyos irritáló anyagok /pl. por, illatszer, hideg levegő, füst stb./ illetve pszichés megterhelés, fertőzések, fizikai erőfeszítés, légúti allergének, hirtelen időjárás-változás vagy például gyógyszerek /aszpirin/ váltják ki , de spontán is jelentkezhetnek.
Enyhe roham esetén a pulzus szám megemelkedik, gyakoriak a légvételek, megnyúlik a kilégzés, és enyhe sípolás észlelhető.

Súlyosabb roham esetén láthatjuk, hogy a beteg a légzési segédizmokat is használja /bordaközi, hát, és rekeszizom/ a légzés könnyítéséhez, és hangos sípolás hallható. Baljós tünet a kifáradás, a verejtékezés, a beteg kékes-szürkés elszíneződése, a sípolás csökkenése, a fekvő testhelyzet elviselhetetlensége, a kapkodó légzés /szinte fuldoklás/, halálfélelem. Legsúlyosabb szövődménye az akut légzési elégtelenség, amely segítség, terápia nélkül halálhoz is vezethet.
A külső tényezők által kiváltott asztmát extrinzik asztmának nevezik, ilyen esetekben a betegnek egyéb ismert allergiája , például ekcémája, szénanáthája is van. Ekkor enyhe rohamokkal is találkozhatunk, a kiváltó tényezők változtatása, elkerülése jó hatással van a betegre. A belső tényezőkkel kapcsolatos /intrinzik/ forma prognózisa sokkal kedvezőtlenebb, itt nem jellemző a családi halmozódás, a rohamok pedig súlyosabbak.

Károsító anyagok:

Az asztmás betegek 2%-a olyan anyagra válik érzékennyé, amellyel minden napi munkája során rendszeresen találkozott. A foglalkozási asztma sokszor csak hónapokkal, évekkel a károsító anyaggal való első találkozás után alakul ki, egyetlen tünete az éjszakai köhögés. A károsító anyagok közé a gabonapor, a dohány, a pollen, enzimek, gumiarábikumok, szintetikus festékek, a fűrészpor, a gyanta /forrasztási adalékanyag/, szervetlen kémiai anyagok /nikkel, platina és króm sói/ a formaldehid és különböző gyógyszervegyületek tartoznak, beleértve a penicillint, a szulfonamidokat. / a felsorolás nem teljes, csak az ismertebb anyagok szerepelnek/.
Egyes gyógyszerek – a leggyakrabban aszpirin, a nem szteroid gyulladásgátlók és bizonyos antibiotikumok – szintén kiválthatják a tüneteket. Az intrinzik asztm, az aszpirin érzékenység és az orrpolip együttes előfordulását asztmás triásznak nevezi a szakirodalom.

Hogyan lehet kezelni az asztmát:

Az elmúlt húsz évben igen sokat fejlődött az asztmás betegek terápiája. Már nemcsak a hirtelen fellépő nehéz légzést lehet jól kezelni, hanem meg is lehet előzni a jelentkezését. A betegnek tudnia kell, hogy melyik gyógyszere mire való, így például a megelőző szereket rendszeresen kell szedni /beszippantani, de roham esetén semmit sem érnek. Azoknál a betegeknél, akiknél a rohamok ritkán jelentkeznek, elegendőek a szükség esetén alkalmazott belélegzős hörgőtágító szerek. Súlyosabb vagy gyakran jelentkező asztma esetén tartós hörgőtágítókat kell alkalmazni. Az asztma elleni gyógyszerek jelentős részét be kell lélegezni, így kisebb mennyiségű hatóanyag nagyobb eredményt hoz, és kevesebb a mellékhatása is. Az akut súlyos asztmás roham ellátása sürgős, és mindenféleképpen kórházi fekvő kezelést igényel. Szükséges a nyugtalan, elkékült, levegő után kapkodó beteg megnyugtatása, oxigénterápia és a fenti szerek kombinált intravénás és inhalációs adása.

Hogyan lehet megelőzni az asztmát:

Az asztma megelőzhető, ha a környezeti, munkahelyi vagy egyéb – asztmás rohamot kiváltó – tényezőt sikerül megtalálni és kiküszöbölni. A megelőzésben alapvető a mellkasi fertőzések korai kezelése, az orr és az orrmelléküreg, a garat betegségeinek felismerése és megfelelő kezelése, a dohányzás elhagyása, de fontos az orvos megértő viselkedése is. Az asztma fellángolásának megelőzésében kiemelten fontos a beteg együttműködése.

Gyógynövények asztma tünetekre:

Hörgőtágítók: a pemetefű, szúrós gyöngyajak, kakukkfű, cickafarkfű-virág.
A hörgőváladék felszakadozását elősegítő növények – a szapoinokat tartalmazó gyógynövények - ökörfarkkóró virág, százszorszép virág, a kankalin gyökere és virága, a szappanfű gyökere és az édesgyökér.
Az aromás gyógynövények: a cickafarkfű virága, kakukkfű, szurokfű /oregánó/, édeskömény, majoránna, bazsalikom és borsmenta.
Az adagolásról minden esetben kérjük ki szakember tanácsát!

Ha véletlenül megvágjuk az ujjunkat, általában nem esünk kétségbe, hisz a seb hamarosan beforr: A gyors gyógyulás annak köszönhető, hogy a károkat helyreállító sejtek, az ezek működéséhez szükséges oxigén és tápanyagok hamar megérkeznek a baleset helyszínére. Ha mégsem érkeznek meg, akkor a seb nem hogy nem gyógyul, de mérete még növekedhet is. Ez történik a lábszárfekély kialakulásánál is.

A lábszárfekély kialakulásának oka legtöbbször valamilyen vénás elégtelenség, például a visszeresség. Ilyen esetekben a már tágult, kanyargós lefutású visszerekből az izompumpa nem képes az elhasznált vért a szív felé továbbítani, és rendszerint a visszafolyást gátló vénabillentyűk sem töltik be tökéletesen a szerepüket, aminek következtében a vér pangani kezd az erekben, sőt időnként visszafelé is folyik. Nő a lábszár bőrének hajszálereiben a nyomás, romlik a bőr szöveteinek tápanyag és oxigén ellátása, ami hosszabb távon a regenerálódó képességét is negatívan befolyásolja. Ilyenkor általában már elég egy apró sérülés is ahhoz, hogy a seb helyén súlyos fekély kezdjen kialakulni.

Tünetek:

A lábszárfekély leggyakrabban az alsó lábszáron, a bokák környékén jön létre, ami nem véletlen, hisz innen kell a legnagyobb utat megtennie az elhasznált vérnek a szívig. A vénás elégtelenség kialakulásának kezdetén még nem sok minden érezhető, csupán apró seprő vénák jlennek meg az alsó lábszáron, illetve megduzzadhat az Achilles-ín két oldala.

Ezt követően jön az Ún. „nyugtalan láb” tünet együttes, bizsergő lábfej, lábikragörcs, majd apró , érzékeny pirosas foltok jelenhetnek meg a lábszáron. A következő stádiumban a már rendszeresen visszatérő viszketésérzet mellett kékeslilás, barnás foltok jelennek meg a mindinkább elvékonyodó és fényessé váló bőrön, amit bevérzések és a vizenyők kialakulása kísér.
A folyamat végén az állandósuló lábdagadással és fájdalomérzettel és fájdalomérzettel párhuzamosan egy jelentéktelen kis sérülés nyomán kialakul a nehezen gyógyítható fekély. A folyamatosan nyílt seb a baktériumok és más kórokozók számára kiváló behatolási kaput jelent, ami a legkülönbözőbb szövődmények kialakulásához vezethet. Nem ritkák a következményes orbánc vagy egyéb baktériumok okozta fertőzések, amelyek súlyos esetben a csontig is hatolhatnak, de előfordulhat vérmérgezés éppúgy, mint a régóta fennálló lábszárseb esetén a laphámrák.

Kezelés:

Ha már megtörtént a baj, az egyik első teendő a szövetek vérellátásának a helyreállítása. Ebben a különböző keringést javító gyógyszerek szedése és a visszerek működését normalizáló rugalmas pólyák vagy harisnyák lehetnek segítségünkre, és nagyon fontos a kialakult sebek körültekintő ellátása is.

A felülfertőzések megakadályozása, a hámosodási folyamatok elősegítése érdekében a régóta használt módszerek /fertőtlenítő, hámosító kenőcsök, borogatók, sebhintőporok stb./ mellett az utóbbi időben egyre népszerűbbek a többfázisú kötszerek, amelyek alkalmazása során a különböző gyógyulási szakaszba lépő sebeket az állapotuknak leginkább megfelelő kötszerrel kell befedni. Ezek között az ún. nedves sebkötözőszerek, amik védelmet nyújtanak a külső ártalmakkal szemben /kórokozók, szennyeződések, mechanikai hatások/, biztosítják a sebgyógyuláshoz az optimális hőmérsékletet, páratartalmat, ezenkívül a sebgyógyulást elősegítő, megfelelő mennyiségű sebváladék sebfelszínén tartását kell, hogy biztosítsák. Hatalmas előnye ezeknek a kötszereknek, hogy a gyógyulás természetes folyamatába nem beleavatkoznak, hanem felgyorsítják azt, ráadásul nem kell naponta többször cserélni a kötés, a kezelés egyszerűbbé, kényelmesebbé válik.