Tag Archives: hiperaktívitás

Hogyan lehet kezelni a hiperaktívitást gyermekünknél?

 

Lelki terápia

Elsődleges fontoságú a pszichoterápia, amit gyógyszerek szedésével is ki lehet egészíteni. A gyermek kezelésébe a szülőt és a pedagógust is be kell vonni. A hiperkinetikus gyermek viselkedésterápiája ún. kontingenciaprogramból és kognitív terápiából áll. Hogy mit fednek ezek a bűvös szavak?- és mi a kezelés lényege:
A kontingenciaprogram keretén belül a koncentrálóképességet, a célirányos munkát és a viselkedés kormányzását erősítjük a hiperkinetikus gyermekben, optimális beteg-szülő pszichiáterkapcsolat nélkül a program veszélybe kerülhet. Elengedhetetlen a szakember operátori szerepe a kezelésben. Nagyon fontos, hogy a kisebb /sőt még a nagyobb/ gyerekesetében is a a komplex feladatok megoldásához elérhető, apróbb, de sikereket eredményező lépésenként vezessen az út. A cselekvéssor legyen célorientált. A kognitív terápia azon alapul, hogy az iskoláskorú gyermek olyan pszichiátriai tréningen vesz részt, amelynek során szakorvosi segítséggel eljut lelki és szociális problémáinak megoldásához, széteső viselkedésének megváltoztatásához.
Gyógyszeres kezelés

Sok szülő szeretné, ha gyermekének napi problémái egyetlen tabletta beadásával megoldódnának. Kétségtelen, hogy a gyógyszerek hathatós segítőtársai a pszichoterápiának, de önmagukban általában nem elégségesek, sőt nem kívánt mellékhatásokat is okozhatnak, pl. fejfájást, fáradékonyságot, elalvási zavarokat stb. Az arcizomzat és a szemizmok rángása gyakoribbá válhat, erősödhet. Ötéves kor alatt a gyógyszer adagolása erősen mérlegelendő. A hiperaktív mozgás megszűnhet, de felerősödnek a sztereotípiák /merev egyhangúság, gépiesség, változatlan ismétlődés/.

Mint látható, nem is olyan könnyű eldönteni, hogy a viselkedés mikortól kóros. Igen sok eleven, izgága gyermek nőtt fel pszichiátriai segítség nélkül, és lett értékes, építő tagja a társadalomnak. Észre kell venni azonban azt, hogy mikor szorul segítségre a gyermek vagy a serdülő, mikor válik önmaga vagy társai számára veszélyessé. Ezekben az esetekben forduljunk bizalommal szakemberhez.

Beivódott tévhit, hogy akit pszichiáter kezel, az garantáltan elmebeteg, dilis vagy lökött, hosszan sorolhatnánk a szinonimákat. Az embereknek még mindig csekély a bizodalma a pszichiáterek iránt. Sokszor a célirányos irányítás, a jó tréning gyógyszerek nélkül is átlendíti a beteget a holtponton, kedvező irányba, állítja dr. Komáromi Tamás.

Milyen tünetei vannak a hiperaktívitásnak különböző életkorában a gyermekeknek?

 

Csecsemőkor

Kevesen gondolnák, hogy a hiperaktívitás kórképe már csecsemő korban is észrevehető. Jellemző tünete az alvászavar. A csecsemő nagyon keveset alszik, vagy csak nagyon rövid ideig. Gondok vannak a táplálással, a gyermek alig szopik, és eközben is sokat sír. Ezeket a kicsiket nagyon gyakran kell etetni. Általában „túl mozgékonyak”, ingerlékenyek, nyugtalanok. Szinte simogatni sem lehet őket, mert sírással reagálnak. Gyakori a hasi kólika.

Kisdedkor

A gyermek állandóan nyugtalan, nyüzsög, rohan, sohasem sétál, szinte folyamatosan mozgásban van, és mindez a tevékenység céltalan. Gyakori a sérülés a rosszul koordinált mozgás miatt. Ebben az életkorban is jelentkeznek alvászavarok. A gyermek nyugtalanul pörög az ágyban, és ha alszik is, csak rövid ideig. Ébredése nem mindig optimális, impulzivitászavarai vannak, azaz kiszámíthatatlanul viselkedik. Kirohan az úttestre, összetöri játékait, megveri játszótársait, minden provokatív előzmény nélkül. Jellemző a figyelemzavarra, hogy ezek a kicsik képtelenek egyedül belemélyedni a játékba. Kitartásuk csekély, nem fejezik be, amit elkezdtek, bármilyen egyszerű dolog is legyen az.

Általános iskolás kor

A hiperaktív gyermek állandóan elhagyja helyét az osztályteremben, képtelen nyugodtan végig ülni az órát vagy az étkezést. Nem köti le igazán a játék sem, gyakran a tv programot, mesefilmet is a felénél otthagyja. Magatartási osztályzata rossz, cselekedetei, ténykedései sokszor romboló jellegűek, és ez az a pont, amikor a szülő vagy a pedagógus segítséget kér a pszichológustól. Jellemző a gyermek impulzivitás- zavarára, hogy képtelen házifeladatát lépésről lépésre elkészíteni. Az általában befejezetlen, külalakja csúnya, hibákkal túlzsúfolt, igazi „macskakaparás”.

A gyermek viselkedése nemcsak önveszélyes, de társaira is bajt hozhat. Nem gondol a következményekre: felmászik a magas fára vagy a háztetőre, kiül az erkély korlátjára, lehetőleg minél magasabban, és ezzel „örvendezteti” meg szüleit, környezetét. Elveheti a másik gyerek játékát erőszakkal, akár verés árán is, vagy cukrot és csokit lop társaitól, bűntudat nélkül. Figyelemzavarára jellemző, hogy a komplex feladatokat és helyzeteket képtelen megoldani, viselkedése széthulló jellegű.

Serdülőkor

A hiperaktív mozgás a nagyizmokról áttevődik a kis izmokra. A gyerek képtelen nyugodtan ülni, viselkedni, izeg-mozog a széken, lábát lóbálja, ujját tekergeti, mindig kell valamit csinálnia. Ezek a gyerekek gyakran az osztály „bohócai” vagy vezéregyéniségei, kiszólásaikkal, durva tréfáikkal romboló hatást keltenek. Figyelemzavarukra jellemző, hogy csak rövid ideig képesek koncentrálni, a hosszabb, bonyolultabb feladatokat félbehagyják, nem fejezik be. Sok mindenbe belekezdenek, kapkodnak belátható eredmény nélkül.

Google PageRank