A mozgásnak, helyváltoztatásnak a csontvázzal rendelkező állatokban és emberekben passzív és aktív szervei vannak. A passzív szervek a csontok, az aktív szervek az izmok.
A csontok, a csontváz: a csontvázat a csontok, a járulékos alkotórészek /csonthártya, csontvelő/, az izületek / izületi porc, izületi tokszalag/ és a szalagok építik fel.
A csontváz: a mozgás passzív szerve, szilárd vázat nyújt a testnek, meghatározza alakját, magasságát, üregeiben pedig védelmet biztosít a központi idegrendszernek /agyvelő, gerincvelő/, az egyes szerveknek /pl. szív, tüdők/ és a vérképző csontvelőnek.
Az emberi csontvázban a csontok száma: átlag 206. A gyerekekben sok csont egyes részleteit porcállomány köti össze, ez később elcsontosodik.
A csontok összeköttetései: a különböző csontok egymással vagy megszakítás nélküli, vagy megszakított összeköttetésben állnak. A megszakítás nélküli összeköttetés lehet porcogós, amikor a szomszédos csontokat porcogó, és lehet szalagos, amikor erős kötőszöveti szalag köti össze.
Leggyakoribb az izületi összeköttetés, az izület. Erre jellemző, hogy a csontok találkozó felszínei közt rés van, amelyet körös-körül kötőszövetes izületi tok vagy tokszalag teljesen elzár. A csontok ízesülő felszínei különböző alakúak, lehetnek gömb, henger, tojásdad, lapos stb. alakúak az egyik csonton, míg a vele találkozó másik csonton ennek megfelelő alakú bemélyedés van.
A csontok ízesülő felszíneit porcréteg vonja be. Az izületi tok legtöbbször a porcos területek szélén nő össze a csonttal. Az izületi felszínek alakján kívül az izületi tok feszessége vagy lazasága szabja meg, hogy mennyire mozgékony az izület. Az izületi felszíneket az izületi üreg –valóságban csak rés- választja el, aminek belsejében néhány csepp nyúlós izületi nedv van, ami a porcfelszíneket sikamlóssá teszi.
A csontváz csontjait: a koponya, a törzs, és a végtagok csontjaira osztjuk fel.
A csontos koponyának: két része van, az agykoponya és az arckoponya.
Az agykoponya csontjai szilárd védőtokot alkotnak az agyvelő körül. Egyik csontja, a sziklacsont, tartalmazza az egyensúlyozó érzékszervet és a hallószervet.
Az arckoponya : csontjai változatos üregrendszert vesznek körül. Az üregrendszer részben az emésztőrendszerhez és a légutakhoz tartozik, részben érzékszervek helyezkednek el benne, így a látószerv, a szaglás és az ízlés szervei.
A koponyacsontok: egymással igen szilárdan, el nem mozdíthatóan függenek össze. Az összefüggésnek ezt a formáját varratoknak nevezzük. Egyetlen koponyacsont, az állkapocs függ csak össze mozgékonyan, ízület útján a többi koponya csonttal.
A törzs csontjai: a csigolyák, a bordák és a szegycsont vagy mellcsont.
A csigolyák együttesen a gerincoszlopot alkotják. Összesen 32-35 csigolya van. A csigolyákat a gerincoszlop egyes részletei szerint: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti és farkcsigolyákra osztjuk. A csigolya egyes részei: az elől fekvő csigolyatest, amihez hátrafelé a csigolyaív csatlakozik. Az ív a test hátsó felszínével a csigolyalyukat fogja közre. A csigolyaívről két oldal felé és hátul, a középvonalban hegyes nyúlványok emelkednek ki, és még az ívekről fel és lefelé irányuló izületi nyúlványok merednek.
Az egymás után következő csigolyák testei közt porckorongok, a csigolyaporcok helyezkednek el, tömött, rugalmas párnákat képezve az egyes csigolyák között. A keresztcsigolyák összecsontosodva az egységes keresztcsontot alkotják. A farkcsigolyák igen csökevényesek és változóan összecsontosodtak, számuk is változó.
A csigolyalyukak együttesen a gerinccsatornát képezik, amiben a gerincvelő és idegek fekszenek. A gerinccsatorna az agykoponya fenekén levő öreglyukon keresztül az agykoponya üregével függ össze.
Az egyes csigolyák egymáshoz képest csak kevéssé mozdulnak el, azonban ezek a mozgások összeadódva a gerincoszlop egészének nagyfokú hajlásait engedik meg minden irányban.
A bordák görbült, lapos, szalag alakú csontok, hátul a háti csigolyákkal függenek össze. Elől a felső hét borda-pár közvetlenül a szegycsonthoz rögzül, a többi a megfelelő felette levőhöz, a két legalsó pedig szabadon végződik.
A szegycsont rövid, széles, lapos csont, amihez a bordák egy része, legfelül pedig a kulcscsont rögzül.
A gerincoszlop háti része, a bordák és a szegycsont együttesen a csontos mellkast alkotják. A bordák hátulról előre és ferdén lefelé futnak.
A mozgáshoz izmainkra van szükségünk.
A test izmait elhelyezkedésük szerint osztjuk fel: a fej, a nyak, a törzs, a felső és alsó végtag izmaira.
Az izom az egyik csonton ered, a másikon tapad. Összehúzódása alkalmával megrövidül és egymás felé közelíti az eredését és tapadását, ami a csontok helyzetének megváltoztatását eredményezi. Ezért nevezzük az izmokat a mozgás aktív, a csontokat a mozgás passzív szerveinek. Az összehúzódást kiváltó ingert legtöbbször normálisan a mozgatóideg követi, de idegbehatás nélkül is összehúzódhat az izom, például elektromos ingerlésre, vegyi anyagok, tömény sóoldatok hatására, vagy ütésre.
Az izmokba idegek hatolnak be. Az idegrostok az elrendelő parancsot, ingerületet vezetnek az izomrostokba, részben az izomrostok összehúzódásának, feszülésének fokáról értesítik a központi idegrendszert. Ezt úgy fejezzük ki, hogy az izomnak van mozgató és érző beidegzése.