Az agyvelő: fő részei a nagyagyféltekék, a kisagyvelő és az agytörzs. A féltekék felszínén változatos alakú tekervények és ezek között barázdák láthatók. A féltekék átmetszetén azt látjuk, hogy a tekervények és barázdák felszínes rétege szürke színű, tehát idegsejtekből áll, ezt a réteget nevezzük agykéregnek. Ez alatt fehér színű állomány helyezkedik el , ami idegrostokból áll. A fehér állományban mélyebben több szürke állományból, tehát idegsejtekből álló terület figyelhető meg. Ezek fontos agyalapi idegmagvak. A nagyféltekék alapjából a középvonalban nyúlik le az agytörzs. Ennek részei: felülről lefelé haladva a középagy, a híd és a nyúltagyvelő. A kisagyvelő a féltekék hátsó része alatt helyezkedik el.
A gerincvelő: a nyúltagyvelő folytatásában mint ujjnyi vastag köteg húzódik lefelé a gerinccsatornában és a 2. ágyéki csigolya magasságában kúp alakban kihegyesedve végződik.
Az agyvelőt és a gerincvelőt három rétegben borítja belül két vékonyabb, kívül egy vastagabb rostos agyhártya.
Az akarattól függő környéki, perifériás idegrendszer.
Ide az agyvelő alapi felszínéről kiinduló agyidegek és a gerincvelőből származó gerincvelői idegek tartoznak. Az idegeket alkotó idegrostok egyik része az ingerületeket a test különböző részeiből a központi idegrendszerbe vezeti, a rostok másik része ingerületet, parancsot vezet az izmokhoz, mirigyekhez. Az agyidegek főleg az arckoponya üregeinek /szemüreg, orrüreg, szájüreg/ képződményeit, az egyensúlyozó és hallószervet, az arckoponya izmait, bőrét látják el érző és mozgató idegrostokkal. A tizedik /X/ agyideg, a bolygóideg, leszállva a nyakon, átfut a mellüregen és belejut a hasüregbe. Idegágakkal látja el a mellüreg szerveit és a hasüregi szervek nagy részét. A gerincvelőből egész hosszúságában elől és hátul idegrostok lépnek ki, amik egyesülnek és oldalt kilépnek a gerinccsatornából. Ezek a gerincvelői idegek, amik a törzset és a végtagokat látják el érző és mozgató rostokkal.
Az akarattól nem függő környéki, vegetatív idegrendszer.
A belsőszervek simaizomzatának, a legtöbb mirigynek és a szívnek a működését a vegetatív idegrendszer szabályozza.
A vegetatív idegrendszer kezdeti rostjai szintén a központi idegrendszerből jönnek, de nem közvetlenül rendeltetési helyükön, hanem egy másik neuronon végződnek. Ennek a másik neuronnak a rostja fut a végrehajtó szövetbe /sima izom, mirigy, szívizom/ és hozza azt működésbe.
A szervekből az érzőrostok az agyvelőbe vagy a gerincvelőbe mennek. Itt az ingerületet átadják az első vegetatív neuronnak. Ugyanezen a neuronon végződnek az agyvelő bizonyos központjaiból jövő rostok is.
A vegetatív idegrendszer szerkezetének vázából láthatjuk, hogy a zsigerekből a központ felé vezető ingerületek áttevődnek a vegetatív rostokra anélkül, hogy tudatos érzést váltanának ki az agyvelőben. Ezért van az, hogy normálisan nem veszünk tudomást belsőszerveink működéséről és akaratlagosan nem, vagy kevéssé tudjuk befolyásolni belsőszerveink működését. Az agyvelővel való összefüggés arra mutat, hogy a legmagasabb felügyeletet a vegetatív idegrendszeren végeredményben, ha nem is akaratlagosan, de az agyvelő gyakorolja. A vegetatív idegrendszer fontos tényezője a szervezet belső környezete 6belső miliője/ állandósításának.