Tag Archives: kicsi

Mi okozza a hiperaktívitást a gyermekeknél?

 

Beteg-e egyáltalán az örökmozgó, számtalan tevékenységbe belekezdő, de közülük sok mindent be nem fejező, némileg figyelmetlen, deviáns tüneteket mutató gyermek? Örökletes-e ez a tulajdonság? Hogyan alakul ki? Melyik korosztályokat érinti, és mit lehet tenni?
A betegség kialakulásában jelentős szerepe van a genetikai tényezőknek. Gyakran a hiperkinetikus gyermek apja esetében is hasonló terheltég figyelhető meg. Fiúk között az előfordulás lényegesen gyakoribb, mint lányoknál.

Más betegség is megelőzheti a tünetek megjelenését. Előfordulása sűrűbb nehéz fémmérgezések esetén /pl. higany, ólom, stb./ homloklebeny-sérüléseket követően, amikor a gyermek baleset során súlyos fejsérülést szenvedett, de leírták már vírusos agyhártyagyulladás, koraszületés nyomán is. Természetesen előzetes betegség nélkül is előfordulhat a hiperkinetikus együttes, sőt a családi terheltség sem törvényszerű.

Neurotranszmitterek

Az idegrendszer vizsgálata nem egyszerű dolog. A szülő vagy a gyermek által elmondott, illetve az orvos által észlelt vagy kiváltott tünetek felvethetik egy-egy betegség iránydiagnózisát. A kórtörténet részletes, nem csak a betegre, hanem a szüleire és testvéreire is kiterjedő megismerése elsődleges jelentőségű a pszichiáter számára. Az intellektus, a kreatívitás, az emlékezés és a problémamegoldó képesség vizsgálatához a pszichiátriai tesztek nyújtanak segítséget. Mind a szülő, mind a beteg bizalmát meg kell nyerni, hisz e nélkül lehetetlen a betegség megismerése és gyógyítása is.

Az idegrendszer fiziológiai működése igen bonyolult, ezért megértése sem túl könnyű, még orvosi szinten sem. Némi ismeretre azonban szükségünk van, hogy tisztába jöjjünk a betegség lényegével, és érthetővé váljon a gyógyszeres kezelés mibenléte.

Az agyban különböző receptor- /ingerület-felvevő/ struktúrák találhatók. A bejutó ingerület továbbításában különböző kémiai anyagok játszanak fontos szerepet, amelyeket neurotranszmittereknek nevezünk. Két fontosabb kémiai rendszer érdemel említést: a dopaminrendszer és a szerotoninrendszer. Ezeknek az ingerületfelvivő anyagoknak léteznek antagonista /ellentétes hatású/ párjaik is, amelyeket gyógyszer formájában vihetünk be, tehát befolyásolhatjuk az idegrendszer kóros működését. Túlzott szerotonintermelés következtében agresszívitást írtak le. Egyenlőre elégedjünk meg azzal, hogy ezek a kémiai rendszerek kóros eltérésének gyógyszeres kezelése jelenti az egyik utat a hiperaktív gyermek gyógyításában.

Hogyan értessük meg a gyermekünkkel, hogy néha veszteni is tudni kell?

 

Amikor a Ki nevet a végén? Játékban már négyszer-ötször kiütött bennünket valaki, akkor, ha nem is szívből, de tudunk kacagni. A hat és hét éves gyerekek a legritkább esetben képesek erre. Amikor a gyerek a szülővel, tehát nála nagyobb, okosabb és ügyesebb társsal szemben veszít, normálisnak tekinthető hangos bosszankodása.

Az már viszont baj, ha a gyerek minden játék kudarcot mellre szív, és mérgében lesepri a játéktáblát, vagy falhoz vágja a kártyát. A szülők még elviselik a gyermekük ilyenféle reakcióit, de a gyerek hasonló korú társai már nem.

A dühöngő vesztők könnyen kívülállókká válhatnak, akikkel a többiek sem játszanak szívesen. A szülő viszont segíthet a gyereknek, ha elmagyarázza neki, hogyan viselje el könnyebben a kínos helyzeteket. Először is legyen szerény nyertes, másodszor ne játsszon egy számára sikeres játékot túl soká. Azért is érdemes váltogatni a különböző játékokat, mert így nagyobb az esély, hogy mindenkinek kijut a győzelem öröméből. Ha a felnőtt veszít, példát kell mutatnia, be kell bizonyítani, hogy el tudja viselni a kudarcot. Ha a gyerek rossz passzban van, hagyni kell egyszer-kétszer őt is nyerni, de a győzelem ilyenkor is legyen nehéz. Minden gyereknek, főleg iskoláskorban, szüksége van a siker- és a kudarcélményekre.

Meg kell tanulniuk nyerni és veszíteni!

Mi okozhatja azt, hogy túlsúlyos lesz a gyermekünk?

 

Egyre több az elhízott kisgyerek. Elsősorban ne a betegségek között keresgéljünk! A kövérség kialakulásában az alkati adottságok mellett a környezeti hatásoknak és a pszichés okoknak döntő szerepük van. Ez egyfajta egyensúlyi zavar. Ami azt jelenti, hogy ezek a gyerekek kicsi-koruktól kezdve több tápanyagot visznek be a szervezetbe, mint amennyire szükségük lenne.

Már a szülészeti osztályokon beindul bizonyos versengés a mamák között. Kinek a kisbabája eszik többet, kié nagyobb, dundibb, súlyosabb. Valamikor valóban az életrevalóság egyik mércéje lehetett a jókora születési súly, de nem szabad elfelejteni, hogy a 3 kiló 80 deka feletti babák még a huszadik század nyolcvanas éveiben is nagynak számítottak, ehhez képest ma a fejlett országokban már megszokott a négy és fél kiló feletti születési súly. Az állapotos kismama energia-, zsír- és szénhidrátdús táplálkozása meghatározza a magzat zsírsejtjeinek a számát, tehát a kisgyermekkori elhízás kialakulásában a terhes anya táplálkozásának is döntően fontos szerepe lehet.

A féléves koruk után nagyon kövér kicsik gyakran még kisiskolásként is túlsúlyosak. Mivel még ma is a kerekded, hurkás combú kisbabát tartják aranyosnak és egészségesnek, szinte sosem fordulnak orvoshoz az elhízott babák szülei a nagy súly miatt. Inkább a rosszul evő, kis súlyú gyerekek szülei aggódnak.

A szülői magatartásnak döntő szerepe van a túlsúly fenntartásában, például, ha a finom falat jutalom, ha a táplálék maradéktalan elfogyasztásáért, a repetakérésért dicséret jár, ha a nevelés eszköze a táplálék. Ez ugyanis mind elősegíti a kövérség kialakulását, hisz a gyermek boldogan eszik, ha azt látja, hogy ezzel a szüleinek örömet szerez.

Manapság már megdöbbentően sok gyerek kap szomja oltására tiszta víz helyett édes üdítőket. Sokuk a vizet már meginni sem hajlandó. A tévé előtti ücsörgés és a chips-evés már az óvodáskorban elterjedt időtöltés. A legtöbb kövér gyerek amellett, hogy sokat eszik, a nagy súllyal nehezebben mozog, így ellustul. Már ki is alakult az ördögi kör, amely aztán egész életére biztosíthatja a túlsúlyt.

Google PageRank