Az újszülöttek még nem képesek a szemizmaik mozgását szabályozni, ezért a két szem nem mozog együtt úgy, ahogy azt a nagyobb gyerekeknél, felnőtteknél megszoktuk. A csecsemők rövid időre képesek a szemüktől 20 cm-re lévő tárgyat élesen látni, ráösszpontosítani, de az egyik szem gyorsan „elkalandozik”.
Nagyjából négy hónapos korra ez a jelenség rendszerint megszűnik, de ha még mindig fennáll, érdemes orvoshoz fordulni.
A két szem eltérő szögből közvetít képeta nézett tárgyról vagy személyről, és ha minden helyesen működik, az agy a két képet egybeolvadva egyetlen, éles látványként értelmezi. Kancsalság esetén azonban nem „áll össze” a kép, az agy csak az egyik szem által közvetített látványt fogadja el. A problémát minél előbb kezelni kell. Ha ugyanis ez nem történik meg, a kancsalszem látásélessége romlani kezd. Idővel ez odáig juthat, hogy már a jó szem eltakarása után sem tud a fixálni kívánt tárgyra tekinteni.
Az időben elkezdett kezeléssel a kancsalság jól gyógyítható, de néha műtétre is szükség lehet: módosítani kell a szemizmok hosszát.
A gyermekkorban előforduló kancsalságok zöme ún. kísérő kancsalság. Ekkor a gyermek a kétszem ideghártyáján keletkezett képet nem tudja egyetlen egységes képpé alakítani, ezért a kancsal szem képét elnyomja. Okai sokfélék lehetnek. Félszemes kancsalság esetén –amikor mindig az egyik és mindig ugyanaz a szem kancsal – a gyermeknek csak a másik, a nem kancsal szemén alakul ki kifogástalan látás.
Váltakozó kancsalságkor mindkét szem jól fixál, de nem egyidejűleg.
A kancsalság visszafejleszthető. A jó látású szem eltakarásával a tompa látású szemet munkára kényszerítjük, ez pedig a látóélessége javulását eredményezheti. A kezelés során elengedhetetlen a megfelelő szemüveg előírásszerű, rendszeres viselése. Szükség esetén a maradék kancsalsági szög műtéti beavatkozással szüntethető meg.