Valószínűleg a leginkább igénybe vett testrészünk. Ha jól működik, nem igazán figyelünk rá, természetesnek vesszük, ám ha valamilyen kisebb elváltozás, esetleg betegség támadja meg, bizony azonnal ráébredünk, egy lépést sem tudunk tenni nélküle. Az egészséges láb nagy kincs. Ügyeljünk rá, ápoljuk, gondozzuk. Meghálálja!
A lúdtalp, azaz harántsüllyedés, a lábfej boltozatos szerkezetének kisebb-nagyobb mértékű ellapulását jelenti! Ennél a lábboltozati problémánál tehát a láb belső oldala a talaj felé dől, a talp bőrének nagyobb része „rálapul „ a talajra.
A lúdtalp következtében a lábtövet és a hosszanti boltozatot összetartó szalagok meggyengülnek, emiatt az izmokra nagyobb megterhelés jut, így könnyen kifáradnak.
A lúdtalp önmagában nem betegség, hanem alkati „adottság”. Abban az esetben válik betegséggé, ha tüneteket okoz, mondta Mády főorvos.
Ezek közül a legjellegzetesebbek: a lábszár elülső oldalának fájdalmassága, a sarok erős kifelé dőlése, a lábujjhegyre állási képesség gyengülése /vagy megszűnése/, az alsó ugróizület mozgásának beszűkülése, a láb megduzzadása, gyulladása.
Mint a boka- és lábbeteg specialista Mády főorvos hangsúlyozta: a lúdtalp kezelésében igen nagy szerepe van a megelőzésnek. A már járni tudó gyerekeknél a lábboltozatot fenntartó izmok rendszeres, naponkénti /játékos/ tornáztatása segítheti a jó lábboltozat kialakulását. Lábujjhegyen állás, sarokállás, külső lábszélen járás, a lábujjak tornáztatása /kisebb tárgyak felszedése/ is a külső és a belső lábizmok erősítését szolgálhatják, A láb befelé dőlését, kisgyermekkorban, megakadályozhatja a cipősarok belső oldalainak kb. fél cm-rel történő megemelése. Felnőtt korban – enyhe lábboltozat-süllyedés mellett – elégséges egy jó belsőkiképzésű /”lábággyal” készített/ konfekciócipő viselése, illetve a láb rendszeres tornáztatása is.
A szakorvos a súlyosabb lábboltozat süllyedés korrigálásához már elengedhetetlennek tartja a lúdtalpbetét viselését. Ez a gyógyászati segédeszköz arra szolgál, hogy a hosszanti és harántboltozat lesüllyedt részeit az anatómiailag megfelelő helyeken támassza meg.
A lúdtalpbetét a megfeszülő szalagok ellazulását és a kórosan laza szalagok tehermentesítését szolgálja. A lúdtalpbetétnek köszönhetően megszűnnek a lesüllyedt boltozatok miatt kialakult fájdalmak. Mády tanár Úr arra is figyelmeztet azonban, hogy a lúdtalpbetét rendszeres viselése a még működő talpizmok további gyengüléséhez vezethet, és csak ortopédiai vizsgálat tán és szakorvosi javaslatra viseljünk betétet.
Gyermekkorban, panaszmentes lábakon, illetve zavaró tüneteket nem okozó, enyhe boltozati süllyedésnél, nem indokolt ennek a gyógyászati segédeszköznek a viselése.
A láb boltozatos szerkezetének megbomlása miatt, vagy azzal párhuzamosan előálló deformitások, statikai lábbetegségek sorában említi a Morton neuromát. Ezt az ortopédiai rendellenességet az okozza, hogy a III-IV lábujj között futó közös idegág a harántboltozat lesüllyedése miatt nyomás alá kerül, és az állandó nyomás következtében egy fájdalmas csomó keletkezik rajta.
A népies nevén: bütyök vagy gacsos öregujj oka: az I. ujj alapízületében az izmok húzásiránya fokozatosan megváltozik, amit követ az izületi tok külső részének zsugorodása, belső részének tágulata és a kóros felrakódása.
A merev öregujjnál az I. ujj alapizületében kialakuló elváltozások az ujj mozgását fokozatosan beszűkítik, ezzel károsítják a járás mechanizmusát, ami miatt a járást fájdalmak kísérik.
A kalapácsujjakat: a haránt boltozat lesüllyedése okozza. A boltozat lelapulása miatt a rövid lábujjakat mozgató izmok működésének egyensúlya megbomlik, az egyes ujjízületekben pedig zsugorodások alakulnak ki. A cipő nyomása fájdalmas tyúkszemek létrejöttéhez is vezet.
Az állandó harántboltozati fájdalom oka: a harántboltozat olyannyira lesüllyed , hogy az már passzív eszközökkel sem emelhető fel. A járásnál a láb átgördülésekor a talpon a II-III. lábközépcsontok fejénél túlnyomás keletkezik. A talp bőre itt nem alkalmas a fokozott nyomás elviselésére, így a láb fájdalmas bőrkeményedésekkel és járás közbeni, heves fájdalmakkal reagál a „nyomásnövekedésre”.
Súlyosabb statikai lábbetegségek kezelésénél gyakran javasolnak a szakorvosok ortopédiai műtéti beavatkozást. A nem műtéti kezelés eszközei a különböző lúdtalpbetétek és súlyosabb deformitás esetén a beteg lábára készített ortopéd cipők.