A szaporodás szervrendszere az új egyedek létrehozását szolgálja. Az új egyén fejlődése a női varsejt, a petesejtnek a férfi ivarsejt által történő megtermékenyítésével indul meg. Az új egyén fejlődése az első időszakban, a méhenbelűli életben, a női méhben történik, majd bizonyos fejlettség elérése után megszületik. Az emberi újszülött születés után még hosszú ideig gondozásra szorul.
Az ivarsejtek a nőben a petefészekben, a férfiban a herékben termelődnek. Ezek az ivarmirigyek. A szaporodási szervrendszer többi része férfiban lényegében bonyolult kivezető csőrendszer, nőben szintén, de azzal a különbséggel, hogy egyik része, a méh, egyúttal arra is szolgál, hogy kellő fejlettségig védelmet és táplálékot nyújtson a magzatnak, majd nagyon kifejlett izomzatának összehúzódásával világra hozza az érett magzatot.
Az ivarmirigyek nemcsak ivarsejteket termelnek, hanem hatással vannak a női és férfi szervezet jellegzetes kialakulására is.
Az ivarmirigyek, a petefészek és a herék, az ivarsejtek termelésén kívül mint belső-elválasztású mirigyek is működnek. A serdülőkorban indulnak erősebb fejlődésnek. Hatásukra kialakulnak a másodlagosnak nevezett nemi különbségek. Így a férfiak általában magasabbak, mint a nők, különbség alakul ki a hatásukra a bőralatti zsírpárna fejlődésében, a medenceöv csontjainak és a gégeporcoknak növekedésében, ami a mélyebb férfias hang létrejöttét eredményezi, a szőrzet kialakulásában /bajusz, szakáll/, az emlőmirigyek fejlődésében. Különösen bonyolult a női ivarmirigy hormontermelése, a menstruációval járó változások is belső-elválasztású működés hatására jönnek létre. A szülés után a tejelválasztás is belső-elválasztású mirigyműködésen alapszik.