Az eszményi csecsemő egyszerűen csak eszik, alszik, mosolyog – legalábbis a leendő szülők képzeletében. A dolgok aztán ritkán mennek ilyen simán, sőt, sok esetben a kisbaba fenekestől felforgatja a környezete nyugalmát. A csecsemők közül kb. minden negyedik azzal ejti kétségbe, hogy esténként órákon át keservesen és megállíthatatlanul bömböl. Legtöbbször a világon semmi kideríthető baj nincs a sivalkodás hátterében. A napról napra kimerültebb, tanácstalan és riadt szülők hiába fordulnak gyerek orvoshoz, védőnőhöz, tapasztalt nagyszülőhöz.
Sokféle magyarázat született már erre a jelenségre. Régen „kólikának” nevezték ezt a különösebb betegség nélkül fennálló tünetet, ma is sokan a hasfájással hozzák összefüggésbe. És valóban, vannak is olyan kisbabák, akik ilyenkor felhúzzák a lábukat, görcsösen összehúzzák magukat, mintha a pocakjuk fájna. Ha hasfájósnak tűnik a csecsemő, a has masszírozása, melegítése, édesköménytea vagy görcsoldó szirup használhat. Máskor viszont a pocakra sem lehet „gyanakodni”. Ilyenkor gondolhatunk az újszülötteknél aránytalanul nagy méretű orrmandulák okozta problémákra. Ezek néha légzési kellemetlenséget okozhatnak. / Az ilyen okból keletkező orrdugulás rendszerint két-három hónapos korra magától megszűnik. /
Más magyarázat szerint a sokféle inger, újdonság – hisz egy újszülöttnek minden új – estére kimeríti a babát, de feszültté is teszi, ezért képtelen elaludni, és ettől szenved. Még feltételezhetjük: kevés evés, túl sok evés, hasmenés, szélgörcs, ejtett sérv, allergia lehet a háttérben.
Ha azonban kivizsgálják a babát, rendszerint kiderül, hogy nincs semmi baja. Sok kisbaba attól nyugszik meg, ha melegen bebugyolálják, és sétálgatnak vele, vagy ringatják, de akadnak, akiknél semmi sem segít. Ilyenkor nincs más hátra, mint azzal a tudattal viselni a nehézséget, hogy három-négy hónapos korra megszűnik ez a nehezen elviselhető állapot, és egyszer csak békésen aludhat az egész család.