Tag Archives: pszichoterápia

Mi jellemzi a Bulimia nervosa –ban szenvedőket?

 

Általában fiatal lányok pszichés eredetű táplálkozási zavara. Az állapotra jellemző, hogy időszakosan, visszatérően, rövid idő alatt, gátlástalanul nagyon nagy mennyiségű ételt fogyaszt el a beteg. Kényszeresen úgy érzi, hogy nem tudja az evést abbahagyni, önhánytatással, hashajtók, vizelethajtók szedésével próbálja kompenzálni a lakomákat. A falások közötti időben pedig erősen sportol, vagy fogyókúrázik. A testsúlyban nagy ingadozás figyelhető meg, gyakori a saját testkép megítélése is. Az ilyen betegek hangulata labilis, szorongásra, depresszióra hajlamosak. Kezelésükben a pontos mennyiségű és minőségű étrend kialakítása mellett nélkülözhetetlen a pszichoterápia, a problémától függően családterápia is.

A bulimiások szégyellik az evési rohamokat, szégyellik a vélt vagy valós túlsúlyukat, a gyengeségüket, hogy nem kpesek leküzdeni a problémájukat, és életük középpontjába a hízás és fogyás témája kerül.

A betegség veszélyessé is válhat, a gyakori hányás és hasmenés miatt ugyanis a vér kálium szintje csökken, és szívritmuszavar keletkezhet, a drasztikus súlyváltozások a menstruáció zavaraihoz vezethetnek.

A bulimiások egy részénél később anorexia nervosa, azaz kóros soványság alakul ki, a beteg testkép zavara miatt még akkor is kövérnek látja magát, amikor már gyakorlatilag csont és bőr. A hányással rendszeresen gyomorsav mossa át a szájüreget és a nyelőcsövet, ennek következtében a nyálkahártya begyullad, kopik a fogzománc. A sok kellemetlen szövődmény miatt a betegek a különféle tünetekkel fogorvoshoz, kardiológushoz, nőgyógyászhoz vagy belgyógyászhoz fordulnak ahelyett, hogy kizárólag az alapprobléma kerülne kezelésre. A bulimiát gyógyszerrel és pszichoterápiával kell gyógyítani!

A táplálkozási szokások gyermekkorban alakulnak ki. Ilyenkor tanulja meg a gyermek a helyes ételválasztást, formálódik az ízlése, rögzülnek a táplálkozási minták. Gyermekkorban alakul ki az étkezések biztonságos, higiéniás, és kulturált szintje, az egész életre szóló táplálkozási magatartás.

Az egészséges táplálkozást is meg kell a gyerekeknek tanítani, de az étkezés nem használható büntetésre, és nem járhat érte dicséret.

Hogyan lehet kezelni a hiperaktívitást gyermekünknél?

 

Lelki terápia

Elsődleges fontoságú a pszichoterápia, amit gyógyszerek szedésével is ki lehet egészíteni. A gyermek kezelésébe a szülőt és a pedagógust is be kell vonni. A hiperkinetikus gyermek viselkedésterápiája ún. kontingenciaprogramból és kognitív terápiából áll. Hogy mit fednek ezek a bűvös szavak?- és mi a kezelés lényege:
A kontingenciaprogram keretén belül a koncentrálóképességet, a célirányos munkát és a viselkedés kormányzását erősítjük a hiperkinetikus gyermekben, optimális beteg-szülő pszichiáterkapcsolat nélkül a program veszélybe kerülhet. Elengedhetetlen a szakember operátori szerepe a kezelésben. Nagyon fontos, hogy a kisebb /sőt még a nagyobb/ gyerekesetében is a a komplex feladatok megoldásához elérhető, apróbb, de sikereket eredményező lépésenként vezessen az út. A cselekvéssor legyen célorientált. A kognitív terápia azon alapul, hogy az iskoláskorú gyermek olyan pszichiátriai tréningen vesz részt, amelynek során szakorvosi segítséggel eljut lelki és szociális problémáinak megoldásához, széteső viselkedésének megváltoztatásához.
Gyógyszeres kezelés

Sok szülő szeretné, ha gyermekének napi problémái egyetlen tabletta beadásával megoldódnának. Kétségtelen, hogy a gyógyszerek hathatós segítőtársai a pszichoterápiának, de önmagukban általában nem elégségesek, sőt nem kívánt mellékhatásokat is okozhatnak, pl. fejfájást, fáradékonyságot, elalvási zavarokat stb. Az arcizomzat és a szemizmok rángása gyakoribbá válhat, erősödhet. Ötéves kor alatt a gyógyszer adagolása erősen mérlegelendő. A hiperaktív mozgás megszűnhet, de felerősödnek a sztereotípiák /merev egyhangúság, gépiesség, változatlan ismétlődés/.

Mint látható, nem is olyan könnyű eldönteni, hogy a viselkedés mikortól kóros. Igen sok eleven, izgága gyermek nőtt fel pszichiátriai segítség nélkül, és lett értékes, építő tagja a társadalomnak. Észre kell venni azonban azt, hogy mikor szorul segítségre a gyermek vagy a serdülő, mikor válik önmaga vagy társai számára veszélyessé. Ezekben az esetekben forduljunk bizalommal szakemberhez.

Beivódott tévhit, hogy akit pszichiáter kezel, az garantáltan elmebeteg, dilis vagy lökött, hosszan sorolhatnánk a szinonimákat. Az embereknek még mindig csekély a bizodalma a pszichiáterek iránt. Sokszor a célirányos irányítás, a jó tréning gyógyszerek nélkül is átlendíti a beteget a holtponton, kedvező irányba, állítja dr. Komáromi Tamás.

Google PageRank