A szájüreg a szájréssel kezdődik, amit a felső és alsó ajak fog közre. A szájrés kétoldalt a szájzuggal végződik. Ha a nyitott szájüregbe nézünk, látjuk, hogy egy része a fogsorokon kívül, másik része a fogsorokon belül esik.
A fogsorokon kívül eső rész: a szájtornác /vestibulum/, amit a fogsorok elől az ajakkal, oldalt az orcával /bucca/ fognak közre.
A fogsorokon belül vagyis a fogsorok mögött levő része a szájüreg.
Az egész szájüreget a fogak kivételével mindenütt sima, rózsaszínű nedves hártya, a szájnyálkahártya béleli. A nyálkahártya a fogak közelében szorosan összenőtt a fogmedernyúlvány csonthártyájával.
Itt a nyálkahártyát ínynek, foghúsnak /gingiva/ nevezzük. A középvonalban a felső és alsó ajak belső felszínéről egy-egy sarló alakú redő /frenulum/ köti az ajkakat a fogmedernyúlvánnyal össze, ezek az ajakfékek.
A szájüreg teteje a szájpad vagy a szájpadlás /palatum/. Elülső részének csontos alapja van, ez a kemény szájpad. Hátrább a kemény szájpad a csontos aljzat nélküli lágy szájpadlásban folytatódik. Erről lóg le hátul középen a csap alakú ínyvitorla. Ettől jobbra-balra van a két szájpadmandula /tonsilla/. A szájüreg alapján helyezkedik el az izomzatból álló nyelv /lingua/. A nyelv a szervezet legmozgékonyabb és egyik legérzékenyebb szerve.
A nyelvcsúcsot felemelve középen egy nyálkahártya redő feszül meg: a nyelvfék.
Nyálmirigyek: a szájüreget a nyál tartja nedvesen, amit a nyálmirigyek termelnek. Három nagy nyálmirigy van: a fültőmirigy /parotis/, az állkapocs alatti és a nyelv alatti mirigy. Ezeken a nagyobb mirigyeken kívül még sok apró, gombostűfejnyi, lencsényi nyálmirigy is van a szájnyálkahártyában. A fültőmirigy kivezető csöve az orca nyálkahártyáján, az állkapocs alatti és a nyelv alatti nyálmirigy kivezető csöve a nyelvfék két oldalán nyílik.