Egészséges ember szíve normál esetben kb. hetvenkettőt ver percenként. Ez a szám változó lehet aszerint, hogy nyugalmi állapotban, vagy éppen sport közben, izgatott állapotban mérik. Fizikai megterheléskor a szív szaporábban dobog, ugyanakkor, aki rendszeresen sportol, annak a szíve nyugalmi állapotban lassabban fog verni. Ez jelentősen el fog térni az átlagos hetvenkettőtől: erőnléti sportot űzőknél a nyugalmi szívverés sokszor nem éri el a percenkénti 55 sem.
Ennek az ellenkezője a túl szaporán verő, azaz „szaladó” szív /tachycardia/. Miatta a betegek nagyon gyakran keresik fel az orvost. A tachycardia riasztó érzés, a percenkénti száznál gyakoribb szívverés oka valamilyen betegség által előidézett lázas állapot, vérszegénység, esetleg hasmenés, hányás miatt fellépő kiszáradás is lehet.
Ugyanakkor lehet szó alkati problémáról is, ebben az esetben a visszatérő tachycardia hátterében a szívbillentyű túlzott hajlékonysága, fokozott rugalmassága áll. Erre az okra a szív ultrahangos vizsgálatával bukkanhat rá az orvos.
A rendszeresen fellépő, heves szívdobogást általábansúlyosabb következmény nem kíséri. Elsősorban világos hajú, világos szemű, rövidlátó, hosszú úujjú nőknél gyakori ez a tünet, ami gyógyszerrel enyhíthető.
Az ilyen alkatúak a lázas megbetegedések esetén az átlagnál gyakrabban szorulnak antibiotikumos kezelésre, nehogy a fertőző betegségek szövődményeként szívbillentyű-gyulladás alakuljon ki.
Idősebb korban a „szaladó” szív kellemetlenségből egyre veszélyesebb tünetté válhat. Különféle alapbetegségek állhatnak a háttérben: leggyakrabban a koszorúér szűkülete és elzáródása, a pajzsmirigy működési zavara vagy a szívbillentyűk megbetegedései okozhatják. Az alapbetegségtől függően lehet helyreállítani vagy elviselhető mértékűvé tenni ezt a ritmuszavart.