Tag Archives: szerkezete

A látószervünk felépítése és működése

 

Látószervünk: a szemgolyóból és a járulékos alkotórészekből áll.

A szemgolyó: nagyjából gömb alakú képződmény, aminek három rétegből álló külső fala van, a belsejében hígabb állománnyal.
A szemgolyó falának külső rétege a fehér, rostos tömött ínhártya /sclera/, amibe elől az erősebben domború átlátszó szaruhártya /cornea/ van beleiktatva az óraüveghez hasonlóan.

A középső réteg: az érhártya bőséges vérérhálózattal.
Az érhártya elől a szaruhártya területén: függőleges állású szabad lemezzel, a szivárványhártyával végződik. Ennek közepén kerek nyílás, a pupilla /szembogár/ van.

A belső réteg: a finom recehártya /retina/, már az idegrendszerhez tartozik. Fényfelfogó idegvégződésekből, idegsejtekből és idegrostokból áll. Az idegrostok összeszedődve a látóideget alkotják, ezek a szemgolyót elhagyva az agyvelőbe futnak.

A szemgolyó belsejében: a szaruhártya és a szivárványhártya közti térben, a szemcsarnokban, majdnem víztiszta folyadék van. A szivárványhártya mögött helyezkedik el az átlátszó, rugalmas szemlencse. A szemgolyó belsejének legnagyobb részét a szemlencse mögött az igen lágy, kocsonyaszerű üvegtest tölti ki.

A szemgolyóval kívül összefüggő képletek: a szemgolyó védelmét / szemhéjak, pillaszőrök, szemöldök, könnytermelő és levezető készülék / és a szemgolyó mozgatását / szemmozgató izmok / szolgálják.

A hogyan, működik szem a szem:
Valamely tárgyból kiinduló fénysugarak a szaruhártyán, csarnokon, szemlencsén és az üvegtesten keresztül jutva az ideghártyára kerülnek, ahol a tárgy fordított állású képe keletkezik. Ez ingerületként hat az idegvégződésekre, amikből az ingerületet az idegrostok az agyvelőbe vezetik, ahol a látásérzet keletkezik. A jó látáshoz szükséges, hogy az ideghártyán éles kép keletkezzék.

A szemlencse domborúságának megfelelő változása teszi lehetővé, hogy a különböző távolságban levő tárgyakról mindig éles kép jöjjön létre. Ezt nevezzük a szem alkalmazkodó képességének. A szemgolyó belsejébe kerülő fény mennyiségét a szivárványhártya szabályozza olyan módon, hogy túl sok fény esetén szűkíti a pupillát, gyenge megvilágításban pedig kitágítja a pupillanyílást.

A fog szerkezete és felépítése

 

A fog tartószerkezete: a fogágy /parodontium/.

Ide tartozik. A fogmeder csont bélése, a fogmedernyúlvány, a gyökérhártya és az íny. Ide számítjuk a foggyökér felszínét borító cementet is. A fogmedret sima, egyenletesen vékony csontréteg béleli. A fogágy az állcsont testébe éles határ nélkül megy át.

A fog részei: koronai rész, korona, gyökéri rész, gyökér. A gyökér és a korona találkozásánál van a fog nyaka.

A fog kemény anyaga három féle állományból épül fel:

Fogkorona: a fognak a zománccal beborított része, / a koronai rész felszínén van a fogzománc /

A gyökér felszínét: a cement állomány borítja.

A fog kemény állományának fő tömege: a dentin, amit a koronai részen a zománc, a gyökéri részen a cement takar. A dentin belsejében a koronai részben kis üreg van, a fogbélkamra. Ez gyökér felé a vékony gyökércsatornában folytatódik, ami a gyökér csúcsán apró nyílással nyílik.

A zománc: sárgás vagy kékes-fehéres színű, kissé áttetsző anyag. Jellemző rá, hogy igen kemény, a csontnál jóval keményebb, rugalmatlan, védi az alatta lvő dentint és a fogbelet. Túlnyomóan szervetlen mészsókból, kisebb részben szerves anyagból áll.

A dentinállomány: sárgásfehér színű anyag, emlékeztet a csontra, nincs olyan kemény, mint a zománc, de így keményebb a közönséges csontnál, mert jobban el van meszesedve. A dentin igen rugalmas.

A fog cement: vékony rétegben fedi a gyökér felszínét. Szürkésfehér színű, a csonthoz igen hasonló szövet. Benne végződnek a fogmeder faláról kiinduló gyökérhártyarostok. A fogbélüregben és a gyökércsatornában a lágy, kocsonyás összeállású, szürkésfehér színű fogbél /pulpa/ van. A fogbelet helytelenül nevezik a fog idegének, mert az idegeken kívül számos eret és sejteket is tartalmaz, / a fog „idegének” kivétele a fogból tulajdonképpen a fogbél eltávolítása./

A gyökérhártya a fogmeder csontos bélése és a cement közötti egyenletesen szűk rést tölt ki, szürkésfehér kötőszövets hártya. A gyökér tehát nincs összenőve a csonttal. A gyökérhártya rostozatból áll, a rostok a csontbélésből a cementbe nyomulnak. Így a gyökérhártya a gyökeret igen jól odarögzíti a csonthoz.

A fogmedernyúlvány a fogmedrek között finom szivacsos csontból áll, a szivacs hézagaiban csontvelő van. A fogmedernyúlvány a szájtornáci és szájüregi felszínen sima, tömör csontlemez, amit a csonthártya, ezt pedig a nyálkahártya fedi. Ezt nevezzük ínynek /gingiva/. A szomszédos fogak nyaki része között is van ínyrészlet, ez az ínyszemölcs. A papilla.
A fogágy különböző alkotó részei / cement, gyökérhártya, alveolus, fogmeder nyúlvány, íny / szoros élettani összefüggésben állnak egymással. Ha az egyik részlet megbetegszik, maga után vonja a többi részlet megbetegedését is.

A szájüreg szerkezete

 

A szájüreg a szájréssel kezdődik, amit a felső és alsó ajak fog közre. A szájrés kétoldalt a szájzuggal végződik. Ha a nyitott szájüregbe nézünk, látjuk, hogy egy része a fogsorokon kívül, másik része a fogsorokon belül esik.

A fogsorokon kívül eső rész: a szájtornác /vestibulum/, amit a fogsorok elől az ajakkal, oldalt az orcával /bucca/ fognak közre.

A fogsorokon belül vagyis a fogsorok mögött levő része a szájüreg.
Az egész szájüreget a fogak kivételével mindenütt sima, rózsaszínű nedves hártya, a szájnyálkahártya béleli. A nyálkahártya a fogak közelében szorosan összenőtt a fogmedernyúlvány csonthártyájával.

Itt a nyálkahártyát ínynek, foghúsnak /gingiva/ nevezzük. A középvonalban a felső és alsó ajak belső felszínéről egy-egy sarló alakú redő /frenulum/ köti az ajkakat a fogmedernyúlvánnyal össze, ezek az ajakfékek.

A szájüreg teteje a szájpad vagy a szájpadlás /palatum/. Elülső részének csontos alapja van, ez a kemény szájpad. Hátrább a kemény szájpad a csontos aljzat nélküli lágy szájpadlásban folytatódik. Erről lóg le hátul középen a csap alakú ínyvitorla. Ettől jobbra-balra van a két szájpadmandula /tonsilla/. A szájüreg alapján helyezkedik el az izomzatból álló nyelv /lingua/. A nyelv a szervezet legmozgékonyabb és egyik legérzékenyebb szerve.
A nyelvcsúcsot felemelve középen egy nyálkahártya redő feszül meg: a nyelvfék.

Nyálmirigyek: a szájüreget a nyál tartja nedvesen, amit a nyálmirigyek termelnek. Három nagy nyálmirigy van: a fültőmirigy /parotis/, az állkapocs alatti és a nyelv alatti mirigy. Ezeken a nagyobb mirigyeken kívül még sok apró, gombostűfejnyi, lencsényi nyálmirigy is van a szájnyálkahártyában. A fültőmirigy kivezető csöve az orca nyálkahártyáján, az állkapocs alatti és a nyelv alatti nyálmirigy kivezető csöve a nyelvfék két oldalán nyílik.

Google PageRank