Egészségesnek ismert ember váratlan halála mindig megrázó, érthetetlen, különösen, amikor fiatal személy vagy gyerek hal meg.
Ilyenkor rejtett betegségben keresik az orvosok a magyarázatot. Létezik az úgynevezett „hirtelen szívhalál” nevű jelenség, ami nem azonos az infarktussal, és minden előzetes jel nélkül visz el néha fiatalokat is.
EKG segítségével sok esetben megállapítható, hogy kit veszélyeztet fokozottan ez a váratlan halál. Ilyenfajta vizsgálatra azoknak érdemes gondolni, akiknek a családjában már előfordult valaha fiatal vagy gyerekkori hirtelen szívhalál, mivel a feltételezések alapján erre a tragikus betegségre a hajlam öröklődik.
Bizonyítottnak tekintik, hogy azok, akiknek az EKG-ján bizonyos elektromos fázis ideje megnyúlik, nagyobb valószínűséggel szenvedhetik el a hirtelen szívhalált, mint azok, akiknél ez az intervallum normális. Néhány szívritmus szabályozó gyógyszer tartós szedése is veszélyeztetheti az ebbe a csoportba tartozók életét.
Ha a szívkamra összehúzódásának EKG-jele megnyúlik, az szintén figyelmeztető előjel lehet. Bizonyos EKG-eltérések és ismeretlen eredetű eszméletvesztés együttese is hirtelen szívhalált jósol.
Ha felismerik a veszélyt, pacemakert ültetnek be, ami megakadályozza a tragédia bekövetkeztét.
A test szöveteit mindenütt erek járják át. A szövetek az erek útján kapják a táplálékot és ezek szállítják el a használt anyagcsere-termékeket. Megkülönböztetünk vér- és nyirok-érrendszert.
A vér-érrendszer zárt csőrendszer, amelyben a vért a szív állandó működése tartja folytonos keringésben.
A szív: tehát a vérkeringés fő fenntartója, a motorja. Fő tömegében szívizom szövetből álló üreges szerv. Az üregeket az izmos falhoz képest vékony szívbelhártya béleli, a szív külső felszínét a szívburok egyik része vonja be. A szív üregét hosszában egy erős sövény jobb és bal szívfélre osztja. Mindkét szívfél egy-egy felső szívpitvarra és egy-egy alsó szívkamrára oszlik. A pitvarok és kamrák közt hártyás billentyűk helyezkednek el , amik szelepszerűen működve a vér áramlását normálisan csak a pitvarból a kamra felé engedik meg.
A szív ritmusosan működik. Először összehúzódnak a pitvarok és benyomják a vért a kamrákba. Ezután a kamrák húzódnak össze, majd rövid szünet következik, ami után újra kezdődik a pitvarok összehúzódása. Normálisan a felnőtt ember szíve percenként átlagban hetvenszer húzódik össze.
Ha a vér áramlását követjük a bal kamrából kiindulva: a bal kamra összehúzódik, a benne levő vért a belőle kiinduló hatalmas verőérbe, az aortába nyomja. A kamra ellazulásakor a vér nem áramolhat vissza a kamrába, mert ennél a nagy ér kezdeténél zseb alakú és a szelepszerűen működő billentyűk ezt megakadályozzák. Az aorta a szívtől távolodva egyre kisebb verőerekre ágazódik el. Ezeket azért nevezzük verőereknek, mert a szív összehúzódásainak megfelelően lüktetnek, vernek. Az egyre vékonyabb kisebb ágakra oszló verőerek valamennyi szervbe eljutnak és ismételt oszlások után csak mikroszkóppal látható hajszálérhálózatban folytatódnak. A hajszálerek igen vékony falain át jutnak a vérből a szövetekbe az életfolyamatokhoz szükséges tápanyagok és az oxigén. Ugyancsak a hajszálerek vékony falán keresztül, de fordított irányban jutnak a szövetekből az elhasznált anyagcsere termékek a vérbe. A hajszálerek ezután fokozatosan nagyobbodó és összenyíló erekbe, a gyűjtőerekbe, a vénákba folytatódnak. A gyűjtőerek végül két nagy vénatörzzsel a jobb szívfél pitvarába nyílnak. A bal szívkamrától a jobb szívpitvarig tartó vér-érpályát nagyvérkörnek nevezzük.
A vér a jobb szívpitvarból a jobb szívkamrába kerül, amiből nagy verőér, a tüdőverőér indul el. Ennek a kezdeténél is zseb alakú billentyűk akadályozzák a vér esetleges visszaáramlását a jobb kamrába. A tüdőverőér egyre kisebb verőerekre oszolva a tüdő szövetében hajszálérhálózatba megy át. A tüdő hajszálerei a tüdőben leadják a nagyvérkör gyűjtőerei által összegyűjtött szénsavat és a tüdő légteréből felveszik az oxigént. A tüdőhajszálerek gyűjtőerekként szedődnek össze, ezek a bal pitvarba szállítják a vért. A jobb szívkamrától a tüdőkön keresztül a bal pitvarig terjedő vérér-szakaszt kisvérkörnek nevezzük.