Tag Archives: tünetek

Mit tegyünk, ha a csontjaink törékenyek?

 

Az első mondat, amire oda kell figyelni mindenképpen: mindenféle terápia mellet nélkülözhetetlen a kalcium, fontos a D-vitamin.

Magyarországon minden tizedik ember csontritkulásban szenved. Ez az alattomosan, mindenfajta jelzés és fájdalom nélkül érkező betegség a felelős a hazánkban évente kb. 15 000 csípőtáji és 70 000 egyéb törés bekövetkeztéért. Világviszonylatban a csontritkulásra visszavezethető halálozások száma megközelíti a mell és nőgyógyászati daganatok okozta halálozások számát.

Mi a csontritkulás?
A csontritkulás /oszteoporózis/ a beteg csontokat érintő anyagcsere-betegség, aminek során csökken a csontszövet mennyisége, romlik a minősége. Meggyengülnek a csontok, mivel építőanyaguk egy része felszívódik. Belsejükben ritkul a szivacsos szerkezetű csontállomány, külső tömör, régi részük is elvékonyodik. A csonttömeg általános csökkenésének oka az, hogy a csontfalósejtek lebontó tevékenysége meghaladja a csontépítés mértékét. Bár a csontszövet továbbra is termelődik, de a lebomlás üteme ennél gyorsabb. Mivel a csontok külső kérge vékonyabb lesz és a belső állomány is lyukacsosabb a normálisnál, így megnő a csonttörések kockázata.

A csonttartalom 20-30 évesen éri el a tetőfokát. Az öregedés folyamán a csont szerkezete gyengül, ami a csigolyák összeroppantását, illetve a csípőtájék és a végtagok törését eredményezheti.

A betegségben szenvedők nagy része nő. A változás korában beálló hormonális folyamat felgyorsítja a csontritkulás előretörését. A betegség éveken át panasz mntes, nem érezhető a lappangó folyamat. Néma járványnak is hívják. Amikor a csonttörés bekövetkezik, a betegség már előrehaladott fázisban van.

A betegek sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy a megfelelő kalcium és D-vitamin bevitel hiányában a csontritkulásra kapott alapgyógyszereik nem tudják kifejteni kívánt hatásukat. A nőknél a klimax után induló csontritkulást a női hormon /ösztrogén/ hiánya okozza, ugyanis ez szabályozza a kalcium beépülését a csontokba. Kialakul az életkor előrehaladásával, illetve másodlagosan társulhat egyéb betegségekhez is /pl felszívódási zavarok, máj, vérképzőszervi, vese és hormonális betegségek/, vagy felléphet tartósan szedett gyógyszerek /pl. véralvadásgátlók, pilepszia elleni szerek, szteroidkészítmények stb./ nem kívánt mellékhatásaként.

A csontritkulás kialakulásához különböző rizikó tényezők is hozzájárulhatnak:
- Családi hajlam /csonttörések gyakori előfordulása a családon belül/
- Fehér bőrszín, vékony testalkat
- Kalciumszegény étrend
- Mozgásszegény életmód
- Korai menopauza
- Túlzott alkohol fogyasztás
- Dohányzás

Az öröklött hajlamon nem tudunk változtatni, de a többi rizikótényező kiküszöbölhető.
A kalcium nélkül elképzelhetetlen az élet, a normális ideg- és izomműködés elengedhetetlen anyaga. Felszívódását a D-vitamin elősegíti, de elégtelen kalcium bevitel esetén ez a jobb felszívódás sem elegendő. Ennek a kritériumnak kiválóan megfelel a heti egy alkalommal szedendő alendronát, amely bizonyítottan képes csökkenteni a csonttörés lehetőségét.

A menopauzán túli nők számára a Magyar Osteoporósis és Osteoarthrológiai Társaság által ajánlott napi kalciumbevitel 1500 mg, míg a javasolt D-vitamin- bevitel napi 800 NE. A szokásos magyar étrend 500-600 mg kalciumot tartalmaz, így a megfelelő mennyiségű bevitel a legtöbb esetben nem oldható meg kizárólag táplálkozás útján. A D-vitamin nélkülözhetetlen az egészséges csontanyagcsere fenntartásához, a megfelelő kalcium mennyiség felszívódásához. Sajnos a nem megfelelő D-vitamin ellátottság gyakori hazánkban. Csontritkulás kezelésében a megfelelő mennyiségű D-vitamin és kalcium elengedhetetlen az aktív hatóanyagok /pl. biszfoszfonátok/ maximális hatékonyságának eléréséhez.

A csontritkulás kezelése:

A csontritkulás alapterápiáját jelentő készítmények /pl. biszfoszfonátok/ a csontlebontó sejtek működését gátolják és ezáltal a csontlebontási és építési folyamatok egyensúlyát az utóbbi javára billentik el. A csontritkulás alapterápiáját jelentő készítmények hatékonyságát nagy klinikai vizsgálatok igazolták, amelyekben az alapterápia mellett rendszerint kalcium és D-vitamin pótlást alkalmaztak. A három hatóanyag együttesen hatékonyan csökkentette a csontritkulás okozta törések kockázatát, egyes készítmények esetén nemcsak a csigolyatörési kockázatot, hanem a csípőtörési kockázatot is. A kezelés egy további fontos szempontja, hogy a gyógyszereket rendszeresen kell szednie a betegnek. Amennyiben a beteg abbahagyja az orvos által előírt terápiát, úgy védtelen marad a csontritkulás okozta törésekkel szemben.

Mit jelenthet ha fáj a lábad?

 

Egész testünk súlya a láb talpi részére, a test méretünkhöz képest, egy egészen kis területre korlátozódik. A test súlya, a különböző terhek cipelése alaposan igénybe veszi a lábszárat, lábakat, a talpat.

A rossz testtartás, a test vázrendszerének nem megfelelő terhelése, a testsúlytöbblet izületi és lábboltozati /ortopédiai/ problémák kialakulásához vezethetnek. Elég, ha ezek közül a leggyakoribbakat, a lúdtalpat, a bütyköt, a kalapácsujjat említjük. A lúdtalp a civilizált társadalmakban az egyik leggyakoribb ortopédiai probléma.

Ahhoz, hogy megértsük mind az egészséges lábboltozat, mind a helyes testtartás fontosságát a későbbi váz- és izomrendszeri betegségek /pl. a gerincferdülés, csípőizületi problémák/ kialakulásának megelőzése szempontjából, nem árt ismernünk a láb anatómiáját.

Mint ahogy dr.Mády Ferenc egyetemi docens, az S.E. Ortopédiai Klinika Boka és Lábbeteg Osztályának vezetője magyarázta: a láb két fajta csontból épül fel. A lábtőcsontok, a sarokcsont, az ugrócsont, a sajkacsont, a köbcsont és az ékcsontok vékony kéreg állománnyal körülvett szivacsos csontok. Ezek egymás felé tekintő oldalain izületi felszínek találhatók. Ezeket a csontokat rövid, erős szalagok kötik össze. A lábtőcsontok közötti mozgáspályák nagyobb része csak rugózó mozgást tesz lehetővé. A nagyobb kiterjedésű mozgást a felső és alsó ugróizületek biztosítják. A lábcsontok másik csoportját rövid, csöves csontok alkotják /ilyenek a lábközépcsontok és az ujjpercek/.

Testünk súlyát a lábunk hárompontos feltámaszkodással hordozza. Ez a három támasztópont: a sarokcsont gumója, az I. lábközépcsont feje és az V-ös lábközépcsont feje. A láb boltozatos szerkezete biztosítja a test könnyed, „gördülékeny” mozgását.A láb boltozata öt hosszanti ívet alkot, melyek haránt irányban is boltozatos szerkezetűek. Ez a harántboltozat a lábközépcsontok bázisánál a legmagasabb ívű, a lábközépcsontok fejének magasságában már lényegesen laposabb. A lábat alkotó csontok talpi felszínén három, különböző hosszúságú erős szalag feszül ki, ezek , akárcsak egy íj húrja, tartják a láb boltozatos szerkezetét.

A szalagok szerepe mellett döntő fontosságú az izmok működése is. Míg a lábszáron eredő hosszú izmok inai a lábra „futnak ki, mozgatva annak egyes részeit, szerepük van a lábboltozat fenntartásában is, addig a sarokcsonton eredő, a láb ujjain tapadó sima izmok nem csak a láb szalagjainak működését segítik, hanem ezek az izmok is hozzájárulnak a lábboltozat fenntartásához.

A lábboltozat épségének megőrzésében fontos feladat hárul a talp bőrét érő, állandó ingereken alapuló, reflexes izommozgásnak.

Az epilepszia


A betegség jellegzetes tünete a hirtelen, váratlanul jelentkező, rohamszerű eszméletvesztés, amit rángógörcs, szájhabzás, esetleg széklet- és vizeletürítés kísér. Az úgynevezett típusos nagy rohamon kívül jellegzetes a kis roham is, ami néhány másodperces eszméletvesztést jelent. Oka lehet bármilyen agysérülés. Az ismeretlen eredetű epilepszia azonban minden előzetes agysérülés nélkül alakul ki.

Körülbelül minden századik ember epilepsziás. A betegség örökletessége nem teljesen bizonyított, ha azonban mindkét szülő epilepsziás, akkor valószínű, hogy gyerekük is epilepsziás lesz. Az epilepsziások egy része szellemileg egyáltalán nem csökkent értékű, sőt vannak közöttük kiemelkedő tehetségek is.

Kezeletlen epilepsziánál gyakori rohamok után csökkenhet a szellemi képesség. A betegséget a típusos rohamból, vagy elektroenkefalogram /EEG/ segítségével lehet megállapítani. Speciális esetekben műtéttel is lehet gyógyítani, de az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel a rohamok csökkenését vagy teljes kimaradását lehet elérni. A szakrendelésen beállított gyógyszeres kezelést folytatni kell egy életen keresztül, akkor is ha a rohamok elmaradnak. A gyógyszer elhagyása bármikor újból kiválthatja a rohamot.

Google PageRank